Használható lábujjak: 7/10

Appetite for (self)destruction

Másnapra kiderült, hogy sikerült valami sünnel vagy kővel megszúrnom a sarkam, illetve még tartott a méregtelenítés is, de azért elmentünk hajókázni. A vízben úgysem kell az embernek a sarkára állni, és reméltem mással se lesz baj. Lehetett volna, de mint kiderült a víz valahogy összetartja az ember becsületét.

A hajónál alkudtam 3000-ből 200-at és nagyon büszke voltam magamra. Mindenhol írják, hogy alkudni kell, de Phuketban minden olyan olcsó volt, hogy amint megmondták az árat mi már mondtuk is, hogy hármat kérünk. Egyedül jackfruitnál próbáltunk alkudni, hogy nem kérünk egy tálcával 50-ért, csak egy szemet adjanak 10-ért, de soha nem értették mit akarunk. Végül egy fickó adott ingyen egyet, és egész különlegesen finom volt, mint valami vegyes, egzotikus gyümölcsrágó, úgyhogy vettünk egy zacsival. Ráadásul kicsit rágós is, semmi köze a duriánhoz, hiába hasonlóak külsőre. Szerkesztői helyreigazítás: az első szállásnál nem is duriánok lógtak, hanem jackfruitok.

A hajósofőrünk nagyon kedves volt, mutogatta hol érdemes halazni, ide-oda rakosgatta a létrát, segített bemászni a tutajba, amikor a víz után, mint esetlen, döglött bálna próbáltam a szárazon boldogulni. Hat órára fogadtuk fel, amiből majdnem hét lett. Kispipi nagyon szép, egy kicsi tengerpartja van, a híres Maya bay, ahol 400 Bahtot kell fizetni, ha ki akarsz szállni. Mivel mindenki itt hemzseg mi inkább lemondtunk róla. A sok órányi sznorkellezés és hajón levés után mindketten elég tengeribetegnek éreztük magunkat, Cs mondta, hogy pihen egy kicsit a hajón én meg addig kiúsztam egy pirinyó homokos partra. Itt kagylószedéssel szórakoztattam magam, közben pedig találtam egy minigyémántokkal kirakott aranykarkötőt, szóval lehet, hogy ingyen nyaraltunk :D Sőt, amúgy is ingyen nyaraltunk, mert ennyi pénzt simán összeebayeztünk! És az szigorúan nyaralásra volt szánva.

Amíg kint bóklásztam, lement a víz és mindenhol csak sünös sziklák maradtak, na meg hullámok. Szóval néha volt térdig érő víz, néha nem. A sziklák tövében ide-oda balfaszkodtam a békalábaimmal, és néztem, hogy van-e valahol olyan rész, ahol be tudnék úszni, anélkül, hogy a hullám ráhasaltatna egy sünre. A köcsög hullám majdnem fellökött, így sikerült lerúgnom a nagylábujjamat, aminek a közepén kettérepedt a körmöm. Cs csak ámult, hogy ezt hogy tudtam összehozni békalábban. Hát úgy hogy épp pofára készültem esni és a békaláb éppen hátrahajlott. Fájt, mint az állat és többé nem voltam uszonykompatibilis. Hazafelé elhalálozott a kiscipőm a sok víztől, bár ekkor már úgyis csak az egyiket hordtam. Sántítottam tehát bal sarokra és jobb nagylábujjra. Így lejtek én a legszebb strandokon!

Reggelre kicsit jobb lett a lábam, ezért ahogy jöttem ki a süllyesztett fürdőszobából, a küszöbön lerúgtam a nagy melletti lábujjam komplett tetejét. Úgy fájt, hogy hanyatfekve bömböltem. Meg azért is, mert ez volt a hivatalosan legszebbnek minősített lábujjam. A párja már százszor szét lett rúgva, tulajdonképpen az meg a legszerencsétlenebbik. Sosem értettem, hogy azt a kis bénát hogyan tudtam így tönkretenni, hiszen a nagy két számmal nagyobb nála.

A tengeribetegség miatt egy nap szárazföldi programot iktattunk be, sűrű dzsungel átszelése a legmesszebbi tengerparthoz, kb. 1 óra gugli szerint. Nekünk több, mint három, mert folyton eltévedtünk. Indulás előtt beruháztam egy új, dzsungel- és tengerpartvédelmi papucsra. Bekerülési költsége 1000 Ft és egy komplett kislábujj. Önszántamból sosem vennék ilyen rikítós, mackós klumpát, de higgyétek el a többi még borzasztóbb volt, pl. teljes strasszborításos felsőrész, benne Kitkat felirat. Amúgy is minden csak nagyobb szartaposójúaknak volt.

Útközben láttunk gyönyörű és hatalmas pillangókat, Cs szuperjó fotókat csinált róluk. Volt egy lerágott gaz, amin vagy harmincan ültek, mindenféle színűek, és néha felrepültek körülötte. Mesebeli varázslat volt.

Cs szüretelt banánt, amiket lazán bevágott a hátizsákba, azonban folyt belőlük a banánnövény lé, ami egy barna ragacs. Így történt, hogy legkedvesebb ingem és tunikám mostantól olyan, mintha össze lenne szarva. Sebaj, jó ez ide Pipire, főleg egy ilyen sántának.

Amikor végre kiértünk a dzsungelból, és megláttuk a tengert megkönnyebbülésemben rögtön elkezdtem morogni, és az első emberek, akikbe belefutottunk természetesen magyarok voltak. Útbaigazítottuk az ifjú párt a dzsungelbe, anyuka-apuka meg maradt. Később jó magyar szokás szerint kikérdeztek, hogy hol dolgozunk és mennyit keresünk Angliában, mennyi a lakbér, stb. Vicces volt, engem cseppet se zavar, megmondom, ha kérdezik, ez van oszt’ kész. Az anyuka tökre ismerős volt, nagyon hasonlított valakire, akit kedvelek, de a komolyabb gondolkodást igénylő dolgokat mindig a ventillátoros szobában intézem, és rá is jöttem este, hogy tisztára T anyukája volt. (Hé, T, anyud otthon van?) Érdekes, hogyha valakiről nem is tudom ki az, azt mindig azonnal tudom, hogy szeretjük-e.

Itt is jót halacskáztunk, meg uzsonnáztunk. Jaj, az uzsonna! Kenyér, májkrém, téliszalámi. Otthon elvállaltam a kicsit olvadt szalámi felvágását, de Air China műanyagkése segítségével csak jó egy centis félszeleteket tudtam vágni. Ezt meglátta a Téliszalámiszeletelők Tudós Társasága, és rögtön elbődült, hogy micsinááálsz… stb. Mondtam, hogy szeleteljen akkor magának, nekem mindegy mi milyen vastag, nem vagyok kényszeres szendvicskészítő, inkább összedarabolom a hozzávalókat, és harapok egy kicsit mindenből, így nem is kell üres szendvicsszélet ennem. Cs szintén egy jó egy centis szalámiszelet felénél tartott, amikor odanéztem, mondtam is rögtön, hogy micsinááálsz! Erre ő azt lódította, hogy csak ki kell egyenesítenie, mert teljesen összebarmoltam, de fél perc múlva már egy háromszor kunkorodó szerpentin fűrészelésében gyöngyözött a homloka. Még most is nagyon kell röhögnöm, ha visszagondolok :D

Irány Ko Phi Phi

Szent ég, majdnem megtértem!

Ó, milyen gyönyörű ez a hely! Hatalmas sziklák dzsungellel borítva, a lábuknál meg csudakék víz, homokos tengerparttal és a helyi hosszúhajókkal. A part tele van kajáldákkal, piáldákkal, és hirtelen minden háromszor annyiba kerül, mint Phuketben. Szerencsére nem annyira bulizós hely, mint amire számítottam (igen, biztos öregszem, de már nem élvezem, ha részegek ölelgetnek, vagy próbálnak bevonni valami éneklésbe, basszus, hát most kapok csak észbe, hogy mi még nem is piáltunk! Eddig a motorozás miatt, most meg miért is nem? Könyörgöm, valaki töltsön egy szilvás Unicumot!) Sajnos piac nincs, elvonási tünetek már vannak, hát hogy fogok én piac nélkül élni ezután?

Mielőtt még feljutottunk volna a kompra, a jegyellenőrzésnél a következő vizsgakérdést kaptam: What’s your name, Pipi? Én próbálkozásaim: teljes anyakönyvezési nevem, Ko Phi Phi, Ferry, Bridget, Passport?, hotel?, illetve a végén az Ace Venturából tanult univerzális üdvözlés: Bombajó a duma! Mondták, hogy mehetünk.

Elindultunk megkeresni a szállást, ami természetesen a hegymászást jelentett. Ki is volt írva egy sufnira hogy Golden Hill, na mondom, megjöttünk. A fickó ránézett a papíromra, megsértődött, és hadonászott egyet a hegy tetejére, hogy menjünk a picsába. Nem volt mit tenni, másztunk tovább, és végül megtaláltuk az ugyanúgy Golden Hill bungallógyűjteményt, ami picit jobban nézett ki. Kaptunk egy deci welcome drinket, ami szerintem öt darab plussz pezsgőtablettából készült, az első korty után, csak hunyorogni tudtam, illetve egy Ejj!-el megköszönni a figyelmességet. A recepcióról további hegymászással feljutottunk a bungiba, magashegyi kilátás, a messzeségben tengerpart, a közelségben meg egy nagy barna tócsa. Mondom Cs-nak, hogy istenbizony nem írták a pöcegödörre néző kilátást, de megnyugtatott, hogy ez biztos csak egy esővíz gyűjtő rezervoá. Később kiderült, hogy olyasmi, mert a durva pöcegödör mögötte van, a sétánynál, ahol különféle elválasztott tavakban gyűjtik a sűrűjét, és vízinövényeket ültetnek bele. Egész szép, de a szagáért nem vállalnám a felelősséget.

A szállással kapcsolatos legnagyobb szívfájdalom: nincs meleg víz. Értem én, hogy meleg van, de én a hidegzuhanyt akkor se bírnám, ha Nap belecsapódna a Földbe. Erről nem volt szó! Persze a csótányokról, ezerlábúakról, meg szobagyíkokról sem, de azokat leszarom. Még jó, hogy elhoztam a vízforralónkat! A kiürült vizesüvegekbe bekevertünk finom meleg vizet, és csorgattuk egymásnak.

Első nap felfedeztük a legközelebbi strandokat, nyaralgattunk, és megegyeztünk, hogy kibérelünk két napra egy saját hajót sofőrrel, és körbesznorkellezzük Kispipit és Nagypipit.

Este hazafelé pedig bekövetkezett a tragédia, minden további baj és szerencsétlenség okozója. A szállás előtt az útra épp kijött egy nagy, vastag barna kígyó. Én úgy beszartam, hogy Jézusmáriajézusmária kiabálással és magas térdemeléssel hátráltam, amíg eszembe nem jutott, hogy más irányból is jöhet baj, ezért innentől helyben térdemeltem, és átkapcsoltam az Úristenúristen ősi kígyóűző rigmus végtelenített változatára. Cs épp átért a kígyó előtt, mert nem látta, csak akkor, amikor visszafordult, hogy megnézze miért is hülyültem el, vagy tértem meg hirtelen a Keresztény Anyaszentegyház minden hőséhez. Tény, hogy a kígyó szó nem jutott eszembe. Ez a dög kényelmesen áttekergett az úton a vízgyűjtő kifolyója felé. Én pedig tudtam, hogy soha a büdös életben nem akarok arra menni, ami viszont az egyetlen út a szálláshoz. Aztán rájöttem, hogy jöhet erre másik kígyó is, és mentem gyorsan.

Gondoltam, hogy ezek után rosszat fogok álmodni, de azt nem, hogy ideggyenge hercegkisasszonnyá változom. Napokig rémüldöztem mindentől. Például, fogmosás, közben eszembe jut, hogy a földön lévő, amúgy is félrecsúszott lefolyóból bármikor feljöhet egy kígyó. Megláttam valamit a szemem sarkából, és sikítva haraptam le a fejet a fogkeféről. Cs rohanva érkezett, hogy mi van, én meg kénytelen voltam bevallani, hogy megijedtem a cipőmtől. A strandon a saját úszkáló hajamtól, a szobában egy a lábamra esett postásgumitól, stb. Tökéletes karikatúrája lettem a macska és uborka esetének.

A másik baj, ami szerintem szintén a kígyó hibája, hogy utolért a trópusi czifrafosás. Sajnos, a fürdőszobánk falát elfelejtették befejezni a plafontól jó egy méterre, bár ez se jelentett volna komoly hangszigetelést. Szerencsére a lehúzásnak pont olyan hangja volt, mintha valaki irdatlanul fosna, így ezzel próbáltam megőrizni a titokzatosságom maradékát Cs előtt. Diétás étrendem ezután vízből, nehéz kaolinból, bázisos bizmutból, egy pohár agyoncukrozott teából, illetve egy teáskanál sóból állt (köret nélkül). Továbbá kaptam Cs adventi postaládájából egy csokit.

Féltem elmenni otthonról, de azt mégsem lehet, hogy ezen a szép szigeten, egy ronda fürdőszobában üljek. Cs mondta, hogy itt van két percre a dzsungel, átvágunk két strandhoz, útközben meg úgyis azt csinálok, amit akarok (amit kell). Drága jó M barátnőmtől kaptam egy csinos fürdőruhát, aminek most újra nagyon megörültem, eddig nem is értékeltem igazán, hogy ilyen szép barna. A dzsungelen túli strandokra mindenki hajót bérel, később kiderült miért. Az út a helyi szemétdombokon vezet át, itt nyaral a Föld szúnyogpopulációjának kétharmada, térdig ér a sár, és természetesen hegyek is vannak. Ebben a párában és melegben hegyet mászni nekem óriási kihívás, amúgy se vagyok valami sportbajnok, de egy éjszaka trópusi méregtelenítés + diéta, és olyan térdremegést kaptam, mint szűzlány anál előtt.

Némi eltévedés után átjutottunk. A strand nagyon szép volt, nem voltak sokan és már a térdig érő vízben volt sok-sok kíváncsi halacska. Útközben loptam egy zöld banánt egy banánfáról, mert azt olvastam szeretik, és tádámm! Ez lett életem legviccesebb banánja. A halak imádták, harapdálták a végét, és ahogy úsztam a banán lett a fáklya a halak meg a fény, volt vagy száz saját halam, míg mások csak úszkáltak utánuk. A legtöbb hal sárga-kék csíkos volt, de néha nagyobbak és tarkábbak is odajöttek. Cs-val remekül szórakoztunk, néha azonban minket is megharapdáltak a halak, és volt sikítozás. Egy fiúnak szóltam, hogy vigyázzon there is a big izé, azaz sün, ami tényleg bazi nagy volt, ő meg megmutogatta, hogy miket fotózott és merre. Láttunk tengeri rózsákat és bohóchalat is. Amikor jöttünk ki ők még a haverjával halaztak, úgyhogy nekik adtam a lerágott banánt, amit elég gyanakodva néztek, de kipróbálták. Mi Cs-val a víz szélén fetrengtünk a röhögéstől, ahogy a két nagydarab férfi sikítozott a harapós halaktól.

Ezután átmentünk a szomszédos strandra, bár már esteledett és mindenki csak hazafelé tartott. Na, nem azért mert esteledett, hanem mert olyan vihar jött, mint állat. Én azonnal nagyon boldog lettem, mert csak a miénk lett a strand és a lábam elé pottyant egy hatalmas kókuszdió. Csak galoppoztam fel-alá a homokban és ölelgettem a kókuszomat. Az eső miatt a szúnyogok sem ettek meg hazafelé, csak a sár lett ötször akkora, de az meg kit érdekel, odafelé is sárosak lettünk, és van remek házi melegzuhanyunk.

Óóóó, honnan is tudhatnád,

E káprázatos helyen mennyi csoda várhat rád!

Szóval mik is történtek mióta megvertek a thaimasszőrök. Voltunk dzsungeltúrán, felmásztunk először rengeteg lépcsőn, majd hegyen, hogy megnézzünk vízeséseket, amik nagyon szépek voltak, mivel amióta itt vagyunk, zuhog az eső. Én ezért nem reklamálok, mert így is dög meleg van, viszont még nem égtem le, és van nagyon menő zacskó esőkabátom, ami a helyi nemzeti viselet. A dzsungel rejtvény szobanövény kedvelőknek, minden van, csak sokkal nagyobb. Eddig látott ijesztő, kígyónak hitt ágak és gyökerek száma: 32.

Tartozom egy vallomással. Az a helyzet, hogy egy csomót motoroztunk, és tök nagy szmog van itt. Most már mindent értek, hogy miért krákog és turházik mindenki. Khmm, szóval mi is. Mentségemre szóljon, hogy köpködni továbbra is csak a fürdőszobában szoktam, de amint látjátok, fejlődőképes vagyok.

Volt pár hely, amit nem sikerült megnézni, mert alig van valahol kiírva utcanév, ha mégis, főleg csak kacskaringóval, vagy ha nagyobb látványosság kiírják, hogy jobbra, de hogy mikor, azt nem. Mi bejártuk már az egész helyet ötször, eltévedtünk harmincszor. Az én filozófiám, hogy csak menjünk, majdcsak lesz valami nyom, vagy megkérdezünk valakit, Cs viszont 50 méterenként képes félreállni és térképet tanulmányozni, amit én élet időpocsékolásnak tartok. Szerinte azért, mert hülye vagyok a térkép alapján való tájékozódáshoz (nem vitatkozom) és felelőtlen vagyok (még mit nem, én egy mindenre gondoló tervezőbajnok vagyok!), nem lehet csak úgy menni a világba! (De, amúgy is azt csináljuk, csak valaki elhiteti magával, hogy tudja, hol van, közben meg a sziget másik felén). Átlag jelenet az út szélén: félreállás, térkép nézegetés, környék nézegetés, megint térkép. Én öt perc után megunom, ha nincs valami helyi bambulnivaló.

- Na, mehetünk?

- Mér’ tudod, merre kell menni?

- Mé’ te tudod?

Közös puffogás, leszaromozás, majd elindulunk bele a világba :D

A benzinkutakat még nem is mutattam be! Van akárhova kitett mini töltőállomás, és van, ahol a háziak töltik meg a kiürült Péterpálos üvegeket:

A rendőrök meg tényleg nem bántanak, volt, hogy mellettük álltunk meg további húsz motorossal, akik között volt pár bukósisak nélküli, hárman együtt motorozó, de itt kérem, szabadság van. Láttam már olyat, aki komplett fagyasztóládát motoroztatott, ilyen spaklis fagyikapargtó biznisszel, vagy három embermagasságú gázpalackot, hízott fekete disznót, amin úgy röhögtem, hogy a pirosnál a bácsi el is akarta adni.

Mindenki ész nélkül motorozik, de mivel mindenki kedves, valahogy mégis működik a dolog. Egy balesetet sem láttunk. Arra jutottunk, hogy tök biztonságos motorozni, főleg, hogy ilyen a helyi buszjárat:

Találkoztunk majmokkal, akik az út körül heverésznek, és várják a kaját. Mi inkább csak nézegettük őket, meg a sok hülye turistát, akikre rámásztak a kajáért. Amikor épp béke volt, olyan aranyosan heverésztek és bogarászták egymást, és olyan arin nézelődtek. Az egyik óvatosan megfogta a szoknyám szélét és benézett alá, de ott se volt mogyoró. Cs-nak a kezét fogta meg egy kicsi, amitől rögtön elolvadt, egészen addig, amíg el nem kezdett a fenekében kotorászni a másik kezével (mármint a majom a sajátjában).

Amikor odébb motoroztunk még le sem szálltunk, de már egy majom felszállt és kivette a kormány alól a két banánt, amit azért vittünk, ha mégis etetnénk. A banán amúgy a szállásadó lány kertjéből származott, tök finom kis dundi, garantáltan etilén mentes banánok.

Ezek a majmok olyan dörzsöltek, és olyan szép tiszta, kreppelt szőrük van. Az én hajam meg már rasztásodik az esőtől, a fésűmet is otthon hagytam. Etettünk viszont elefántot, és nem ám csak az ormányát, hanem a szájába is tettünk banánt.

Azt el is felejtettem mondani, hogy a fogorvos sokkal kevesebbet kért, mint amennyit a honlapon írt, sőt adott ingyen két kicsi Sensodyne fogkrémet, és egy levél extra erős thai Ibuprofent. Hogy az micsoda jó cucc! Már ezért majdnem megérte! (Brigi vagyok, fájdalomcsillapító és szotyifüggő.)

Itt mindenhova mezítláb illik bemenni, a kis szállások előtt is hegyekben állnak a cipők és flipfloppok, nekem az agyamban folyamatosan pirosan villogott a lábgomba vészjelző, de eddig semmi gond, és rájöttem, hogy az állandó özönvíz miatt valószínűleg nem csak a sár hömpölyög bokáig, ilyen koszban meg nem él meg a lábgomba, ugye?

Mindenhol nagy táblákon hirdetik, hogy ne szemetelj, sőt a szigetekre lépéskor fizetni kell szemét elszállítási díjat, ami ellen nincs kifogásom. A helyiek viszont mindent kibasznak a kertbe, az út szélére, a terasz mellé, és boldogan élnek az eszméletlen szemétdombon. Néha kicsit meggyújtják. Én ezt hitetlenkedve nézem, de legalább visszanyertem a lelki békémet, hogy nálunk otthon nincs is szemétdomb, sőt szinte minden egész biztosan jó lesz még valamire!

Rengeteg kutya és macska van, legalább nem kell izgulni, hogy mi van a kis sült nyársakon. Cs evett szöcskesültet is, amire én úgy fujjogtam, ahogy ő szokott az én polipjaimra. 

A macskák csodaszépek, olyan más fejük van, mint otthon, némelyiknek viszont rövid, bojtos a farka. Úúúgy szeretnék egy macskát vagy egy foxit. (Az évszázad felfedezése számomra: van ugye a foxi, meg van az a magasabb kutya, ami pont olyan, mint a foxi hosszabb lábakon. Hiába tűnik logikusnak, ez nem a foxi maxi.)

Voltunk szépséges buddhista templomoknál, amik a dzsungelben voltak elszórva, és szerzetesek söprögettek mindenfelé teljes nyugalomban. Továbbá volt rengeteg csípős hangya, amiktől mi minden nyugalmunkat elvesztettük, nekem nem illett volna az előírásnak megfelelően választott hosszú szoknyámat emelgetni, és alighanem lecsapkodni sem az újjászületésük akármelyik fokán tartó hangyákat, de ők kezdték, basszus!

Olyan szép itt minden, mennem kell nyaralni!

Az ember sosem tudhatja, hol hagyja ott a fogát

Baby, please don't hurt me

Kérem lányom Brigitta hiányzását igazoltnak tekinteni, mert tegnap több mint egy órás, legális emberkínzáson vett részt, melynek során eltávolították szeretett csontvázának egy darabját.

Ráadásul pont olyan darabját, ami nélkül nehezen boldogulok szociálisan, mindenki tudja, hogy kultúránk alapja csontvázunk ezen kilógó részét mutogatni szimpatikus embertársaink üdvözlésére, illetve örömünk kifejezésére. Szörnyen sajnálom magam, hogy ilyen fogatlan vénszatyor lettem. Napról napra jobban fájt a szájpadlásom, így csak rászántam magam, hogy szerencsét próbáljak egy thai fogorvosnál is, ha már az angolok ilyen balfaszok.

Először javasolta, hogy bírjam ki a saját fogorvosomig, hátha újra lehet gyökértömni és megmenthető. Be kell vallanom, hogy boldogan távoztam a rendelőből, ráadásul nagyon kedvesek voltak és fizetni sem kellett. Sajnos a sarokra érve rájöttem, hogy ez csak önáltatás, csak beszartam az elkerülhetetlentől, mert a Moha is megmondta, hogy túl szűkek a gyökércsatornái (azaz, az a buzi tudta, hogy annyi a fogamnak, mégse húzta ki). Visszasunnyogtam a rendelőbe, és mivel pont lemondta valaki az időpontját fogadott a fickó. Természetesen egyből széttört a fogam én meg majdnem kiugrottam a plafonon. Erre behívták Cs-t lelki támogatásnak, amitől csak pipa lettem, mert szerintem ez az egész gusztustalan, az aranyérműtéteden sem vesz részt a pasid, de mivel szájkosárban voltam csak lábbal tudtam jelezni, hogy nem apás szülést terveztem. Bent maradt végül, mert nagyon aggódott, ami tök rendi tőle.

A fogorvos mondta, hogy mivel beletört, he has to cut. Erre én kérdeztem, hogy Á-ÁT? Amit úgy értettem, hogy: Wha-at? Are you copletely crazy? What do you want to cut? De ő szerintem az értette, hogy Cut? És annyit válaszolt, hogy yes.

Mint kiderült a fogamat kellett felaprítani, hogy gyökerenként húzza ki. Olyan hülye fogam volt, aminek kanyargósak a gyökerei, és hozzá van nőve a csonthoz(?). Nagyon érdekesnek találta, Cs-nak is meg akarta mutatni az elsőt, de kiabáltam, hogy e á, e e é! (ne má’, meg ne nézd!), és rúgtam egyet felé. Vette a lapot. Mire végeztünk, mindenki leizzadt, mondta a doki, hogy ilyet még nem látott, és hogy a rendelőjében lévő összes eszközt használnia kellett. Volt vagy egy mosogatógépre való előszedve mellette. Igazából nagyon kedves és profi volt, az asszisztens is masszírozta a képemet, és kenegette szőlőzsírral a számat. Ilyen törődő, kedves fogorvosnál még sosem voltam, mondtam is Cs-nak, hogy mostantól ide járok félévente, és az se zavar már, hogy mindannyian mezítláb voltunk (szerencsére a lábam frissen volt lakkozva).

Az angol fogorvosok szerintem ki se tudták volna húzni. Nem is tudom, hogy örüljek-e a maradék 27 fogamnak, vagy mind ilyen szopás lesz majd, és akkor a gyökérkezelésről még nem is esett szó. Aki azt állította, hogy az nem fáj egy hazug disznó, soha többé, inkább levágatom a fejem.

Ezután elmentünk motorozgatni, hogy ne legyen teljesen elbaszva miattam a nap, természetesen nem találtuk meg az orchidea kertet, amit akartunk, de kikötöttünk a világ legszuperebb tengerpartján, legalábbis, ami engem illet. Olyan gyönyörű, nagy és ép kagylók, korallok és csigák voltak, hogy csak ámultam. És rengeteg. Továbbá négy thai kisgyerek, akik rögtön odajöttek és segítettek kagylót szedni J. Olyan arik voltak, adtunk nekik cukorkát. Azt hiszem Cs kissé pánikolt, hogy sose végzünk majd, talicska fog kelleni, ráadásul nem is egyedül szüretelek, de azért ő is szedett nekem. Azóta láttam a neten, hogy egy éve betiltották, hogy el lehessen vinni a kagylókat, de hát a boltokban is árulják őket, és különben is a feladott bőröndöt nem nézik majd meg. Ugye? Ugyehe???

Hazafelé piacoztunk mindenhol (nagyon addiktív), ahol ötnél több motor-sátor volt. Az első büdös piacot is megtaláltuk, és most nem is volt szarszag! Alighanem az özönvíz tehetett a bűzről. Oké, most is voltak szagok, főleg a halasoknál, de az engem, vidéki lányt nem zavar. Öregapám a pottyantós budi mögé akasztott nyaranta egy lukas fazekat halfejekkel, hogy legyen házi csontink pecázáshoz. Annak a szaga is durva, de meg lehet szokni (persze, azt nem mondom, hogy érdemes is.)

Ettünk sok pálcikás cuccot, vettünk minden gyümölcsből, amiről nem tudtuk, hogy mi az. Cs kért egy sült gombócot, amiről kiderült, hogy csak egy rizsgolyó, amit az öles néni feltrancsírozott, és mint az etetőanyagot, begyúrta mindenféle cuccal, de Cs-nak nagyon ízlett.

Vettünk, egy darabka duriánt is, hát az valami kegyetlen büdös. Tottyadra rohadt hagyma, lé a kuka aljáról, fesztiválozós hónaljszag. Az íze is ilyen nyomokban, néha meg egész finom, én egyszer éreztem nagyon finom dió ízt, de többnyire édes, vaníliás, viszont amikor azt készülsz mondani, hogy mégis finom, hirtelen lecsap a félig emésztett hagyma íz. Állagra puha, krémes. Nem hinném, hogy a halálos ágyamon duriánért fogok majd könyörögni.

Az egyik strandon beneveztünk thai masszázsra. Éppen tök álmos voltam, ezért szívesen döglöttem volna, viszont féltem, hogy elalszom majd, és nem is élvezem ki a dolgot. Hát el nem aludtam, mert a néni megpróbálta leszedni a bőrt és a húst az összes csontomról! Én azt hittem, hogy majd simogatnak, szeretgetnek, tornáztatnak, erre megpróbált kifilézni. Az elején még úgy voltam, hogy ejha, egy teljes óra, az első öt perc után pedig nagyon bántam, hogy minden végtagomból kettő van. Végig a tűrőképességem határán egyensúlyoztam, hogy meg tudjam állni, hogy ne szóljak, hogy hé ez kurvára fáj, különben is nagyon könnyen kékülök-zöldülök, és ha így gyűrkészi a bőrömet, a striáim száma 90%-al nő, és hullaszállító kell majd, hogy elvigyen. Jobban fájt, mint a fogorvos! Közben énekelgettem magamban, hogy baby please don’t hurt me, don’t hurt me, no more! Az ó áú áú részt legszívesebben ordítottam volna. Cs járni is alig tudott, és nőtt egy nagy púp a sípcsontján. Azért picit örültem, hogy nem csak engem hagytak helyben. Viszont mondtam neki rögtön, hogy foglalom a következő nyaralást, mert az ára össze van spórolva a jövőben be nem fizetett thai masszázsokon. 

Ne érdekeljen, ha fingik a ló-ó

Mert nyaralni visz az álomhajóó-ó

Hurrá nyaralunk! Sikeresen leszálltunk, majd fennakadtunk az útlevél ellenőrzésen, csak azt nem tudtuk miért, mert senki nem beszélt angolul. Annyi volt világos, hogy egy keskeny papírfecnit kell szereznünk. Először próbálkoztam a jegyünkkel, de elzavartak, otthon negyvenszer csekkoltam, hogy vízum nem kell, sorban állás máshova, nem kell vízum, vissza az útleveleshez, sorbaállás, elzavarás. Végül találtam egyetlen nem ázsiai embert, aki beszélt angolul, és mondta, hogy egy immigration cetli kell, amit ő egy nőtől szerzett, aki most két üvegajtónyira ül a földön, egy utazóktól elzárt területen. Nagy nehezen elaktivityztem, hogy adjon má’ papírt, hogy imigrálhassak befele, mert elviszik a bőröndöket, és a végén még az új tulajdonosa nem fogja értékelni a konzerv csülökpörköltemet.

Hiába próbáltam ki vagy nyolcszor a sorban állást, mindig a hátizsákomon könyökölve okostelefonozott a mögöttem álló. Sebaj, ők meg lehet, hogy azt hiszik az európiak meg fogcsikorgatnak, és szorosan összezárt foggal morognak inkább, minthogy telefonozzanak.

A bőröndök elárvultan vártak, mert már mindenki rég elhúzott, de legalább nem lopta el senki a kriszmösz stollenemet, amit adventi hangulatban a bícsen tervezek megenni.

A simlis taxissal olyan helyeken mentünk, hogy azt hittem volna, hogy valahol a Stadionok mögött megyünk a lepukkant gyárépületek között a világvége felé. Onnan tudtam, hogy ez nem Pest, hogy valami irgalmatlan villanyvezeték hegyek vannak mindenhol. Több száz hatalmas kábel vagy 15-20 méter magasságig, úgy hogy a legalsót majdnem eléred. Ha nagyon el akarnád érni, vannak, amik elszakadtak és lelógnak a földre. Ez később a hömpölygő esőben kissé zavarta a közérzetemet.

Megérkeztünk, nagy nehezen bejutottunk a szállásra, íme, a kilátás.

Első gondolat: Hú bazmeg!

Cs kérdezte, hogy ehhez is tengerparti kilátást igétek-e, mert abból már tanulhattam volna, ugyanis a múltkor már foglaltam egy olyat Lanzarotte-n, ami a közös budira nézett, ahol minden reggel okádott majd fosott egy német.

Kilátás második nekifutásra:

- Váóó! Banánfa! Az meg mi???

- Az datolya?

- Nem annak túl nagy, de az bambusz! Beszaroook! Nézd, ott lógnak a Duran-Duranok!

- Hogy mik?

- Tudod, azok rücskös, tüskés izék, és nem szabad repülőn enni mer’ büdös! (igen, ennyit tudtam a duriánról)

A szállás előtt meg vannak kókuszpálmák meg papaya is, amiről lopnék egyet, ha nem félnék a kígyóktól, de nem merek lépni sehova, ahol háromnál több szál fű nő. Továbbá ha fa alatt megyek fölfelé is lesek, mert egyszer a Duna parton, vagy fél órát üldögéltem gyanútlanul egy kígyó alatt. A szállás amúgy elmegy ennyi pénzért (szegény Cs nem tudja még, hogy ez a legfullextrásabb szállásunk), bár láttam a konyhában menni valami nagyot a falon, de Cs szerint képzelődtem, és ez a verzió nekem is megnyugtatóbb volt. Tegnap este ő látott valamit ugyanott, pont mögöttem jött és szólt h „Úúú mi az a falon??” Amire én azonnal a leggyorsabb rükvercembe kapcsoltam, de nem láttuk mi volt az, mert Cs általam letaposott lábujját kellett nézni.

Thaiföldi furcsaság, hogy a klotyóban térdig áll a víz. Először azt hittem mind el van dugulva a reptéren, de nem valószínű, hogy az egész országban is el lenne. Megoldásra váró filozófia kérdésem a jövendőre nézve: hogyan kell itt kábelt fektetni, hogy ne csapjanak fel a hullámok? Erről az jut eszembe, amikor családilag elmentünk vécécsészét vásárolni, és öreganyám meg nagybátyám hangosan veszekedett a Praktikerben egy-egy vécén ülve, hogy a „szarcsúszdás” vagy a „lukbapottyantós” netán a „teraszos” modell legyen-e. (A brainstorming eredménye, hogy ezen már ne kelljen gondolkodnotok, ha esetleg nem voltatok ott a közönségben: a szarcsúszdásnál többet kell vécékefélni, a pottyantós csobban, a teraszosnál szarszag van, amíg le nem húzod.)

Kipróbáltam a remek fizetős budit a strandon. Pont, mint otthon egy öreg, kövér cigányasszony a vécésnéni, csak thaiföldiben. Kapsz egy kocka papírt, de csak ha kérsz. Odabent van ugye a vécécsésze, benne lábmosó, mellette egy nagy vödörbe folyamatosan ömlik a víz, a vödör peremén túlfolyva a földre, benne műanyag edény úszkál (ez volna a vécépapír helyi megfelelője). A fejedre egy rozsdás, görbe csőből ömlik a víz, mert itt kérem zuhanyozni is lehet felárért. Én nem akartam, de mint kiderült ez nem kívánságműsor.

A szállástól béreltünk egy motort, hogy ne csak a Stadionok mögötti világvégét lássuk. Bár nincs se nemzetközi, se a motorra érvényes jogosítványunk, bizonygatták, hogy semmi vész, másnak sincs, és ha megállítana a rendőr, úgyis csak 400 Bahtra (kb 3200 Ft) büntet meg. Hülyének is megéri. Persze felmerül a kérdés, hogy biztonságos-e vezetni valahol, ahol mindenki vezet a szükséges képzettség nélkül. Nem hát, de nyaralunk!

Öregem, hogy itt milyen motorozás van! MINDENKI motorozik, kb 12-tő 130 éves korig, az út minden részén, keresztbe-kasul, dudálnak, és persze bukósisak nélkül. Motoron ülők számánál a rekord eddig 4. Azonban úgy látszik nincs törvénybeli gátja a kreativitásnak, a motorodra építhetsz komplett teraszt, sarokpaddal, napernyővel, így máris beférnek még vagy nyolcan, de láttam a teraszokon kutyát, kakast, automata mosógépet is (természetesen menet közben). Valaki gyorsbüfét nyit a teraszon, a menetszélben jól beizzik a faszén, mire oda ér, megsül az akármi, de ha gázpalackról üzemelteti a lacikonyhát, az se gáz ám. Sajnos a kanyarban néha elszáll a fazék, vagy a szójaszósz, de azt meg össze lehet szedni a forgalomban, hiszen mindenki kedves és megértő, mindenkinek esett már le balzsamecete hazafelé.

Cs eleinte hüledezett, hogy hogy vezetnek már, de azóta akklimatizálódott és mi is megyünk a járdán, a két sáv autó között, szembe a forgalommal, stb.

Volt szerencsénk átismételni földrajzból a monszuneső leckét. Félreálltunk pár órára, mert a társaság egyik tagja azt állította, hogy mindjárt eláll. A másik meg azt, hogy nem, viszont besötétedik, és az út egyik fele már így is 30 cm mély folyóvá változott, amiben kátyúk és lelógó villanyvezetékek vannak. Mindkettőjüknek igaza lett.

Hazafelé folyamatosan eltévedtünk, mert az utcanevek helyett ezek a thai sorminták vannak rajzolva. Útközben megálltunk egy piacon, ahol minden ehetőt és szerintem emberi fogyasztásra határozottan alkalmatlant árultak. Az ÁNTSZ felvágta volna az ereit, de mi mérlegeltünk és úgy döntöttünk veszélyesen élni sokkal izgalmasabb. Volt mindenféle nyers tengeri szar, hús, agyvelő, sült csótány (kérdeztem is Cs-t, hogy vajon ennél is a „háztáji” megjelölés a menő). Iszonyat szag volt, jómagam Sal Vulcanoként próbáltam nem hányni. Viszont voltak tök guszta cuccok is, íme ezeket vettük.

A képen nincs rajta, mert helyben megettük a rántott, botra szúrkált halacska és polip falatokat, finom chilliszósszal. Közben mondtam Cs-nak, hogy ne mászkáljunk, mert szarszagban ugyan tudok enni, ha ilyen fincsi botocskám van, de hullámzóan változó szarszagban nem.

Mindenki irtó cuki és kedves volt, bár senki nem értett semmit, főleg mi. Imádom a thaiföldieket (a turházást leszámítva), az utcán is azonnal odajöttek, amint elővettük a térképet, hogy majd ők segítenek.

Itthon gourmet vacsorát csaptunk, rizstészta, édes szószos kacsa, sárga mangó, mennyei töpörtyű, zöldtea és narancs torta (volt epertorta is, de hazafelé félre kellett állni egy monszunnál, így arról nincs bizonyító felvétel). Mmmmmm.

Janiék az Air China-n

Irány Thaiföld

A hónap bizonyos napjain csak a szexre tudok gondolni. Minden férfi érdekesnek tűnik (vagy legalábbis zacskóval a fején) és az agyam 99%-át lefoglalják a 18 karikás gondolatok, azaz komplett hülye vagyok, képtelen vagyok bármire odafigyelni, a maradék 1%-ban is csak az „Ez most komoly?” kérdésre vagyok kénytelen beismerni magamnak, hogy sajnos igen, még akár egy minden szempontból rosszképű, gizda, kétfele néző bandzsa faszin is megakadhat a szemem. Fújj.

Így indultunk Thaiföldre, és most először nagy hasznát vettem a havi agylágyulásnak, mert az égvilágon semmin nem idegeskedtem. Nem basztam fel az agyam azon, hogy már Eastborneban felszedték a síneket, hogy a Cs elfelejtette hányas londoni buszt nézte ki (az utazás egyetlen rábízott részlete, és metróóóót!), hogy több mint 24 órát leszünk úton, hogy át kell szállni Pekingben, egy bazi nagy reptéren, hogy a fő flúgos aki már indulás előtt arénázott pont eggyel mellénk ül (rózsaszín-fekete outfitben és ehez passzoló rózsaszín gumikesztyűben, hogy ne vakargassa az orrát, saját bevallása szerint)…

Most először utazom ilyen messzire, és persze már filmekből értesültem róla, hogy a repülőn néha adnak kaját, de azt nem gondoltam, hogy a mi teszkógazdaságos jegyünkben is benne foglaltatik bármi. Amikor először kínáltak innivalóval kettőnk helyett tiltakoztam, hogy mi aztán nem kérünk semmit! Jó magyar Olcsó János módra mindig hozunk szendvicset és újratölthető csikóbőrös kulacsot, mert akkora sóher vagyok, hogy nem adok ki 2 eurót egy fél liter vízért még a sivatagban sem. Lehet, hogy ez gáz és ciki, de egy öntudatos, amikor lehet ingyenélő, hithű punk ilyesmit elképzelhetetlennek tart. Szemfüles Cs Úr figyelte ki, hogy márpedig itt a Kínai szeretetszolgálat tart élelemosztást, rögtön kértünk is két tálcányi szappantartót, amikben különféle minikaják voltak, meg gyümölcslevet, habár Kulána névre hallgatott, és reménykedtünk nagyon, hogy nem kell majd kuláni.

Választhattunk seafoodot vagy dekket (háromszor kérdeztem vissza, határozottan dekk volt), dekket kértünk, gondoltam inkább szívok egy dekket (netán dikket), minthogy valami olyat adjanak, ami még néz, netán kagyló (ami ellen az a kifogásom, hogy az összes emésztőszervével és saját elfogyasztott kajájával kell megenni, persze a pacallal meg semmi bajom) és szerintem kaptunk kacsát. Ezt csak szóalaki hasonlóságra alapozom, maga a kaja nem hasonlított általam látott semmilyen húsra, de egész finom volt.

Eddig tapasztalatok az Air China-ról:

-        a Yinjen Beer nem gyömbérsör csak sör

-        teljesen elfogadott hatalmasakat krákogni, turházni, öblös köpés included

-        bármit elkövethetsz egy másik ember ülése ellen tornázás címén

-        az ezüstben játszó Armani mackóalsó-felső kombó naggyon menő

-      csak akkor állsz a sorban, ha az előtted állóra ráhasalsz, akkor is ha végtelen hely van és már csak ketten vagytok, még jobb, ha néha löksz egyet rajta.

De legalább a tömött buszon – mint egyetlen európai – nyugodtan szavalhatom a Belgától a Sorban című sláger higiéniai problémákkal foglalkozó részét:

"Ez a férfi, itt előttem, ez büdös?

Ez büdös!
Ez itt bűzlik, kérem!
Kurva büdös férfi vagy, ne nézzél!"
Természetesen továbbra is kurvára szexre foghúzásra fáj a fogam, el is terveztem, hogy a taxist megkérdezem vállalja-e, de egy simlis faszkalap volt, még a taxiórát sem akarta bekapcsolni, mert nincsen, de ha ennek ellenére mégis bekapcsolná, az naaagyon sokba kerülne… Záró Belga idézetem mára: Anyádanyádanyád! 

Inkább mentem volna kurvázni

A fogorvosnak álcázott kőműves

Mivel is kezdjem ennyi év után? Fingom sincs, inkább belevágok a közepébe és csapongok össze-vissza, végül is ez az én blogom.

Kb. 3 hete melóban, kajaszünetben haraptam az elsőt a szendvicsembe, ráébredtem milyen éhes vagyok és erre ketté tört a fogam, teljesen ketté repedt. Felhívtam a magyar fogorvosom, kétségbeesetten mondtam neki mi történt, és hogy félek, hogy szét fog esni a fogam. Erre ő mondta, hogy kedves Brigitta, nyugodjon meg, szét fog esni, ami furcsamód teljesen megnyugtatott. Na de azzal mégsem tudok együtt élni, hogy darabokra esik a fogam, ezért felhívtam az angol általános fogorvosi telefonszámot ahol kaptam egy másik számot, majd azoktól is egy másikat, míg az akárhanyadik tényleg tudott adni egy emergency időpontot.

Egész nap fostam, a szó minden értelmében, mert még sosem húzták ki fogam. Cs azzal nyugtatott, hogy lehet, hogy széttörik, meg beletörik, meg recseg-ropog majd, ahogy húzzák. Tény, hogy a fogorvosom is a realitásokkal szembesítve, fölösleges reménykedésekbe nem bocsátkozva nyugtatott meg, de Cs-nak ugyanez a technikája kurvára nem vált be. Hiába, velem van a gond.

Emellett sirattam letűnt ifjúságomat, mert egyik nagy célom volt, hogy 30 éves koromra még meglegyen az összes fogam (mind a 28, amivel eleve hátrányból indulok). Erre eltelik egy hét és annyi az egyik fogamnak, hát mekkora kibaszás ez már. Az, meg hogy fogatlan leszek, szégyen és gyalázat. Még angolnak néznek Angliában.

Féltem, hogy kifogok valami arab fogorvost, aki egy sikátorban ül a földön egy fogóval. A valóban arab fogorvos háromszor kérdezte meg a jól láthatóan kettétört fogamról – ami egyetlen tömött azon az oldalon – hogy biztos ez-e az. Ekkor már nem a foghúzástól, hanem a fogorvos bizonytalanságától rettegtem, meg az se támogatta a húzás melletti elszántságomat, hogy irdatlan kosz volt nála. Ráadásul Mohamed amint nem kellett a számba néznie eliszkolt a szoba legtávolabbi pontjába, azaz az ajtóba, és onnan ordibált lényegtelen dolgokat, főként azt, hogy a fognak szűkek a gyökércsatornái (és?). Ezeket egyrészt nem hallottam, mert rohadt ideges voltam, másrészt meg messze volt tőlem, amit nem tudtam mire vélni, mert előtte fürödtem és fogat is mostam, illetve miután végeztem Cs is bizonygatta, hogy nem vagyok büdös. A végén megegyeztünk, hogy újratömi a fogam – gondoltam én. Ráken a fogam és az eredeti, kimozdult tömésem tetejére egy kis maltert – gondolta és tette ő. Az eddigi töméseimnél tapasztalt kékfény, papírharapdálás és a „magas-e – igen, még mindig magas” népi felelgetős elmaradt. Kurvára ideges voltam, hogy nem sikerült ennyi pénzért és rettegésért elintéznem a foghúzást, viszont az eleve kilógó tömésem meg lett magasítva, mintha egy toronyház lenne a számban, és útravalónak azt a jó tanácsot kaptam, hogy ne egyek azon az oldalon. Kár, hogy így már ez a fogam lett, ami egyedül összeért, ha összecsuktam a szám. Ezen kár volt aggódni, mert másnapra letöredezett a gyatra kőmüvesmunka.

Mivel a fog gyökérkezelve volt reménykedtem, hogy nem fog fájni, mielőtt egy igazi fogorvossal találkozhatok, ha pedig szétesne, esetleg megpróbálhatnám kihúzni otthon az asszisztensem HP (házi pálinka) segítséével, elvégre az ősemberek és még Tom Hanks is megoldotta valahogy a Számkivetettben, pedig nekik nem is volt gyökérkezelve, meg HP se! De sajnos túl beszari vagyok az ilyen naturális öldökléshez, pláne ha a vérontás a sajátom.

Egy hét múlva megfájdul minden a fogam körül, csak maga a fog nem. Ezért újrahívogattam az időpont osztókat, kikönyörögtem, hogy hadd menjek máshova, fosás, elveszett ifjúság és teljes fogsor elsiratása, majd fogorvos.

Szerintem ez a burkás nő az általam napjában 12x átkozott Mohamed felesége volt, mert először bizonytalankodott, hogy melyik is az a fog, majd megdicsérte, hogy az előző milyen jó munkát végzett (bár már nyoma sincs), javasolta, hogy ne rágjak vele, és felajánlotta, hogy megmutatja, hogyan használjak valami újfajta fogselymet. Hallani se akart foghúzásról.

Természetesen ezért is ki kellett fizetni az újabb 20.60 fontot, hazaérve mondtam is Csnak, hogy ha netán kurvázni akarna, én magam fizetem be, mert így elbaszni a pénzt igazi művészet.