Napjaim sírkertje

Inkább mentem volna kurvázni

A fogorvosnak álcázott kőműves

Mivel is kezdjem ennyi év után? Fingom sincs, inkább belevágok a közepébe és csapongok össze-vissza, végül is ez az én blogom.

Kb. 3 hete melóban, kajaszünetben haraptam az elsőt a szendvicsembe, ráébredtem milyen éhes vagyok és erre ketté tört a fogam, teljesen ketté repedt. Felhívtam a magyar fogorvosom, kétségbeesetten mondtam neki mi történt, és hogy félek, hogy szét fog esni a fogam. Erre ő mondta, hogy kedves Brigitta, nyugodjon meg, szét fog esni, ami furcsamód teljesen megnyugtatott. Na de azzal mégsem tudok együtt élni, hogy darabokra esik a fogam, ezért felhívtam az angol általános fogorvosi telefonszámot ahol kaptam egy másik számot, majd azoktól is egy másikat, míg az akárhanyadik tényleg tudott adni egy emergency időpontot.

Egész nap fostam, a szó minden értelmében, mert még sosem húzták ki fogam. Cs azzal nyugtatott, hogy lehet, hogy széttörik, meg beletörik, meg recseg-ropog majd, ahogy húzzák. Tény, hogy a fogorvosom is a realitásokkal szembesítve, fölösleges reménykedésekbe nem bocsátkozva nyugtatott meg, de Cs-nak ugyanez a technikája kurvára nem vált be. Hiába, velem van a gond.

Emellett sirattam letűnt ifjúságomat, mert egyik nagy célom volt, hogy 30 éves koromra még meglegyen az összes fogam (mind a 28, amivel eleve hátrányból indulok). Erre eltelik egy hét és annyi az egyik fogamnak, hát mekkora kibaszás ez már. Az, meg hogy fogatlan leszek, szégyen és gyalázat. Még angolnak néznek Angliában.

Féltem, hogy kifogok valami arab fogorvost, aki egy sikátorban ül a földön egy fogóval. A valóban arab fogorvos háromszor kérdezte meg a jól láthatóan kettétört fogamról – ami egyetlen tömött azon az oldalon – hogy biztos ez-e az. Ekkor már nem a foghúzástól, hanem a fogorvos bizonytalanságától rettegtem, meg az se támogatta a húzás melletti elszántságomat, hogy irdatlan kosz volt nála. Ráadásul Mohamed amint nem kellett a számba néznie eliszkolt a szoba legtávolabbi pontjába, azaz az ajtóba, és onnan ordibált lényegtelen dolgokat, főként azt, hogy a fognak szűkek a gyökércsatornái (és?). Ezeket egyrészt nem hallottam, mert rohadt ideges voltam, másrészt meg messze volt tőlem, amit nem tudtam mire vélni, mert előtte fürödtem és fogat is mostam, illetve miután végeztem Cs is bizonygatta, hogy nem vagyok büdös. A végén megegyeztünk, hogy újratömi a fogam – gondoltam én. Ráken a fogam és az eredeti, kimozdult tömésem tetejére egy kis maltert – gondolta és tette ő. Az eddigi töméseimnél tapasztalt kékfény, papírharapdálás és a „magas-e – igen, még mindig magas” népi felelgetős elmaradt. Kurvára ideges voltam, hogy nem sikerült ennyi pénzért és rettegésért elintéznem a foghúzást, viszont az eleve kilógó tömésem meg lett magasítva, mintha egy toronyház lenne a számban, és útravalónak azt a jó tanácsot kaptam, hogy ne egyek azon az oldalon. Kár, hogy így már ez a fogam lett, ami egyedül összeért, ha összecsuktam a szám. Ezen kár volt aggódni, mert másnapra letöredezett a gyatra kőmüvesmunka.

Mivel a fog gyökérkezelve volt reménykedtem, hogy nem fog fájni, mielőtt egy igazi fogorvossal találkozhatok, ha pedig szétesne, esetleg megpróbálhatnám kihúzni otthon az asszisztensem HP (házi pálinka) segítséével, elvégre az ősemberek és még Tom Hanks is megoldotta valahogy a Számkivetettben, pedig nekik nem is volt gyökérkezelve, meg HP se! De sajnos túl beszari vagyok az ilyen naturális öldökléshez, pláne ha a vérontás a sajátom.

Egy hét múlva megfájdul minden a fogam körül, csak maga a fog nem. Ezért újrahívogattam az időpont osztókat, kikönyörögtem, hogy hadd menjek máshova, fosás, elveszett ifjúság és teljes fogsor elsiratása, majd fogorvos.

Szerintem ez a burkás nő az általam napjában 12x átkozott Mohamed felesége volt, mert először bizonytalankodott, hogy melyik is az a fog, majd megdicsérte, hogy az előző milyen jó munkát végzett (bár már nyoma sincs), javasolta, hogy ne rágjak vele, és felajánlotta, hogy megmutatja, hogyan használjak valami újfajta fogselymet. Hallani se akart foghúzásról.

Természetesen ezért is ki kellett fizetni az újabb 20.60 fontot, hazaérve mondtam is Csnak, hogy ha netán kurvázni akarna, én magam fizetem be, mert így elbaszni a pénzt igazi művészet.