Napjaim sírkertje

Irány Ko Phi Phi

Szent ég, majdnem megtértem!

Ó, milyen gyönyörű ez a hely! Hatalmas sziklák dzsungellel borítva, a lábuknál meg csudakék víz, homokos tengerparttal és a helyi hosszúhajókkal. A part tele van kajáldákkal, piáldákkal, és hirtelen minden háromszor annyiba kerül, mint Phuketben. Szerencsére nem annyira bulizós hely, mint amire számítottam (igen, biztos öregszem, de már nem élvezem, ha részegek ölelgetnek, vagy próbálnak bevonni valami éneklésbe, basszus, hát most kapok csak észbe, hogy mi még nem is piáltunk! Eddig a motorozás miatt, most meg miért is nem? Könyörgöm, valaki töltsön egy szilvás Unicumot!) Sajnos piac nincs, elvonási tünetek már vannak, hát hogy fogok én piac nélkül élni ezután?

Mielőtt még feljutottunk volna a kompra, a jegyellenőrzésnél a következő vizsgakérdést kaptam: What’s your name, Pipi? Én próbálkozásaim: teljes anyakönyvezési nevem, Ko Phi Phi, Ferry, Bridget, Passport?, hotel?, illetve a végén az Ace Venturából tanult univerzális üdvözlés: Bombajó a duma! Mondták, hogy mehetünk.

Elindultunk megkeresni a szállást, ami természetesen a hegymászást jelentett. Ki is volt írva egy sufnira hogy Golden Hill, na mondom, megjöttünk. A fickó ránézett a papíromra, megsértődött, és hadonászott egyet a hegy tetejére, hogy menjünk a picsába. Nem volt mit tenni, másztunk tovább, és végül megtaláltuk az ugyanúgy Golden Hill bungallógyűjteményt, ami picit jobban nézett ki. Kaptunk egy deci welcome drinket, ami szerintem öt darab plussz pezsgőtablettából készült, az első korty után, csak hunyorogni tudtam, illetve egy Ejj!-el megköszönni a figyelmességet. A recepcióról további hegymászással feljutottunk a bungiba, magashegyi kilátás, a messzeségben tengerpart, a közelségben meg egy nagy barna tócsa. Mondom Cs-nak, hogy istenbizony nem írták a pöcegödörre néző kilátást, de megnyugtatott, hogy ez biztos csak egy esővíz gyűjtő rezervoá. Később kiderült, hogy olyasmi, mert a durva pöcegödör mögötte van, a sétánynál, ahol különféle elválasztott tavakban gyűjtik a sűrűjét, és vízinövényeket ültetnek bele. Egész szép, de a szagáért nem vállalnám a felelősséget.

A szállással kapcsolatos legnagyobb szívfájdalom: nincs meleg víz. Értem én, hogy meleg van, de én a hidegzuhanyt akkor se bírnám, ha Nap belecsapódna a Földbe. Erről nem volt szó! Persze a csótányokról, ezerlábúakról, meg szobagyíkokról sem, de azokat leszarom. Még jó, hogy elhoztam a vízforralónkat! A kiürült vizesüvegekbe bekevertünk finom meleg vizet, és csorgattuk egymásnak.

Első nap felfedeztük a legközelebbi strandokat, nyaralgattunk, és megegyeztünk, hogy kibérelünk két napra egy saját hajót sofőrrel, és körbesznorkellezzük Kispipit és Nagypipit.

Este hazafelé pedig bekövetkezett a tragédia, minden további baj és szerencsétlenség okozója. A szállás előtt az útra épp kijött egy nagy, vastag barna kígyó. Én úgy beszartam, hogy Jézusmáriajézusmária kiabálással és magas térdemeléssel hátráltam, amíg eszembe nem jutott, hogy más irányból is jöhet baj, ezért innentől helyben térdemeltem, és átkapcsoltam az Úristenúristen ősi kígyóűző rigmus végtelenített változatára. Cs épp átért a kígyó előtt, mert nem látta, csak akkor, amikor visszafordult, hogy megnézze miért is hülyültem el, vagy tértem meg hirtelen a Keresztény Anyaszentegyház minden hőséhez. Tény, hogy a kígyó szó nem jutott eszembe. Ez a dög kényelmesen áttekergett az úton a vízgyűjtő kifolyója felé. Én pedig tudtam, hogy soha a büdös életben nem akarok arra menni, ami viszont az egyetlen út a szálláshoz. Aztán rájöttem, hogy jöhet erre másik kígyó is, és mentem gyorsan.

Gondoltam, hogy ezek után rosszat fogok álmodni, de azt nem, hogy ideggyenge hercegkisasszonnyá változom. Napokig rémüldöztem mindentől. Például, fogmosás, közben eszembe jut, hogy a földön lévő, amúgy is félrecsúszott lefolyóból bármikor feljöhet egy kígyó. Megláttam valamit a szemem sarkából, és sikítva haraptam le a fejet a fogkeféről. Cs rohanva érkezett, hogy mi van, én meg kénytelen voltam bevallani, hogy megijedtem a cipőmtől. A strandon a saját úszkáló hajamtól, a szobában egy a lábamra esett postásgumitól, stb. Tökéletes karikatúrája lettem a macska és uborka esetének.

A másik baj, ami szerintem szintén a kígyó hibája, hogy utolért a trópusi czifrafosás. Sajnos, a fürdőszobánk falát elfelejtették befejezni a plafontól jó egy méterre, bár ez se jelentett volna komoly hangszigetelést. Szerencsére a lehúzásnak pont olyan hangja volt, mintha valaki irdatlanul fosna, így ezzel próbáltam megőrizni a titokzatosságom maradékát Cs előtt. Diétás étrendem ezután vízből, nehéz kaolinból, bázisos bizmutból, egy pohár agyoncukrozott teából, illetve egy teáskanál sóból állt (köret nélkül). Továbbá kaptam Cs adventi postaládájából egy csokit.

Féltem elmenni otthonról, de azt mégsem lehet, hogy ezen a szép szigeten, egy ronda fürdőszobában üljek. Cs mondta, hogy itt van két percre a dzsungel, átvágunk két strandhoz, útközben meg úgyis azt csinálok, amit akarok (amit kell). Drága jó M barátnőmtől kaptam egy csinos fürdőruhát, aminek most újra nagyon megörültem, eddig nem is értékeltem igazán, hogy ilyen szép barna. A dzsungelen túli strandokra mindenki hajót bérel, később kiderült miért. Az út a helyi szemétdombokon vezet át, itt nyaral a Föld szúnyogpopulációjának kétharmada, térdig ér a sár, és természetesen hegyek is vannak. Ebben a párában és melegben hegyet mászni nekem óriási kihívás, amúgy se vagyok valami sportbajnok, de egy éjszaka trópusi méregtelenítés + diéta, és olyan térdremegést kaptam, mint szűzlány anál előtt.

Némi eltévedés után átjutottunk. A strand nagyon szép volt, nem voltak sokan és már a térdig érő vízben volt sok-sok kíváncsi halacska. Útközben loptam egy zöld banánt egy banánfáról, mert azt olvastam szeretik, és tádámm! Ez lett életem legviccesebb banánja. A halak imádták, harapdálták a végét, és ahogy úsztam a banán lett a fáklya a halak meg a fény, volt vagy száz saját halam, míg mások csak úszkáltak utánuk. A legtöbb hal sárga-kék csíkos volt, de néha nagyobbak és tarkábbak is odajöttek. Cs-val remekül szórakoztunk, néha azonban minket is megharapdáltak a halak, és volt sikítozás. Egy fiúnak szóltam, hogy vigyázzon there is a big izé, azaz sün, ami tényleg bazi nagy volt, ő meg megmutogatta, hogy miket fotózott és merre. Láttunk tengeri rózsákat és bohóchalat is. Amikor jöttünk ki ők még a haverjával halaztak, úgyhogy nekik adtam a lerágott banánt, amit elég gyanakodva néztek, de kipróbálták. Mi Cs-val a víz szélén fetrengtünk a röhögéstől, ahogy a két nagydarab férfi sikítozott a harapós halaktól.

Ezután átmentünk a szomszédos strandra, bár már esteledett és mindenki csak hazafelé tartott. Na, nem azért mert esteledett, hanem mert olyan vihar jött, mint állat. Én azonnal nagyon boldog lettem, mert csak a miénk lett a strand és a lábam elé pottyant egy hatalmas kókuszdió. Csak galoppoztam fel-alá a homokban és ölelgettem a kókuszomat. Az eső miatt a szúnyogok sem ettek meg hazafelé, csak a sár lett ötször akkora, de az meg kit érdekel, odafelé is sárosak lettünk, és van remek házi melegzuhanyunk.