Napjaim sírkertje

Óóóó, honnan is tudhatnád,

E káprázatos helyen mennyi csoda várhat rád!

Szóval mik is történtek mióta megvertek a thaimasszőrök. Voltunk dzsungeltúrán, felmásztunk először rengeteg lépcsőn, majd hegyen, hogy megnézzünk vízeséseket, amik nagyon szépek voltak, mivel amióta itt vagyunk, zuhog az eső. Én ezért nem reklamálok, mert így is dög meleg van, viszont még nem égtem le, és van nagyon menő zacskó esőkabátom, ami a helyi nemzeti viselet. A dzsungel rejtvény szobanövény kedvelőknek, minden van, csak sokkal nagyobb. Eddig látott ijesztő, kígyónak hitt ágak és gyökerek száma: 32.

Tartozom egy vallomással. Az a helyzet, hogy egy csomót motoroztunk, és tök nagy szmog van itt. Most már mindent értek, hogy miért krákog és turházik mindenki. Khmm, szóval mi is. Mentségemre szóljon, hogy köpködni továbbra is csak a fürdőszobában szoktam, de amint látjátok, fejlődőképes vagyok.

Volt pár hely, amit nem sikerült megnézni, mert alig van valahol kiírva utcanév, ha mégis, főleg csak kacskaringóval, vagy ha nagyobb látványosság kiírják, hogy jobbra, de hogy mikor, azt nem. Mi bejártuk már az egész helyet ötször, eltévedtünk harmincszor. Az én filozófiám, hogy csak menjünk, majdcsak lesz valami nyom, vagy megkérdezünk valakit, Cs viszont 50 méterenként képes félreállni és térképet tanulmányozni, amit én élet időpocsékolásnak tartok. Szerinte azért, mert hülye vagyok a térkép alapján való tájékozódáshoz (nem vitatkozom) és felelőtlen vagyok (még mit nem, én egy mindenre gondoló tervezőbajnok vagyok!), nem lehet csak úgy menni a világba! (De, amúgy is azt csináljuk, csak valaki elhiteti magával, hogy tudja, hol van, közben meg a sziget másik felén). Átlag jelenet az út szélén: félreállás, térkép nézegetés, környék nézegetés, megint térkép. Én öt perc után megunom, ha nincs valami helyi bambulnivaló.

- Na, mehetünk?

- Mér’ tudod, merre kell menni?

- Mé’ te tudod?

Közös puffogás, leszaromozás, majd elindulunk bele a világba :D

A benzinkutakat még nem is mutattam be! Van akárhova kitett mini töltőállomás, és van, ahol a háziak töltik meg a kiürült Péterpálos üvegeket:

A rendőrök meg tényleg nem bántanak, volt, hogy mellettük álltunk meg további húsz motorossal, akik között volt pár bukósisak nélküli, hárman együtt motorozó, de itt kérem, szabadság van. Láttam már olyat, aki komplett fagyasztóládát motoroztatott, ilyen spaklis fagyikapargtó biznisszel, vagy három embermagasságú gázpalackot, hízott fekete disznót, amin úgy röhögtem, hogy a pirosnál a bácsi el is akarta adni.

Mindenki ész nélkül motorozik, de mivel mindenki kedves, valahogy mégis működik a dolog. Egy balesetet sem láttunk. Arra jutottunk, hogy tök biztonságos motorozni, főleg, hogy ilyen a helyi buszjárat:

Találkoztunk majmokkal, akik az út körül heverésznek, és várják a kaját. Mi inkább csak nézegettük őket, meg a sok hülye turistát, akikre rámásztak a kajáért. Amikor épp béke volt, olyan aranyosan heverésztek és bogarászták egymást, és olyan arin nézelődtek. Az egyik óvatosan megfogta a szoknyám szélét és benézett alá, de ott se volt mogyoró. Cs-nak a kezét fogta meg egy kicsi, amitől rögtön elolvadt, egészen addig, amíg el nem kezdett a fenekében kotorászni a másik kezével (mármint a majom a sajátjában).

Amikor odébb motoroztunk még le sem szálltunk, de már egy majom felszállt és kivette a kormány alól a két banánt, amit azért vittünk, ha mégis etetnénk. A banán amúgy a szállásadó lány kertjéből származott, tök finom kis dundi, garantáltan etilén mentes banánok.

Ezek a majmok olyan dörzsöltek, és olyan szép tiszta, kreppelt szőrük van. Az én hajam meg már rasztásodik az esőtől, a fésűmet is otthon hagytam. Etettünk viszont elefántot, és nem ám csak az ormányát, hanem a szájába is tettünk banánt.

Azt el is felejtettem mondani, hogy a fogorvos sokkal kevesebbet kért, mint amennyit a honlapon írt, sőt adott ingyen két kicsi Sensodyne fogkrémet, és egy levél extra erős thai Ibuprofent. Hogy az micsoda jó cucc! Már ezért majdnem megérte! (Brigi vagyok, fájdalomcsillapító és szotyifüggő.)

Itt mindenhova mezítláb illik bemenni, a kis szállások előtt is hegyekben állnak a cipők és flipfloppok, nekem az agyamban folyamatosan pirosan villogott a lábgomba vészjelző, de eddig semmi gond, és rájöttem, hogy az állandó özönvíz miatt valószínűleg nem csak a sár hömpölyög bokáig, ilyen koszban meg nem él meg a lábgomba, ugye?

Mindenhol nagy táblákon hirdetik, hogy ne szemetelj, sőt a szigetekre lépéskor fizetni kell szemét elszállítási díjat, ami ellen nincs kifogásom. A helyiek viszont mindent kibasznak a kertbe, az út szélére, a terasz mellé, és boldogan élnek az eszméletlen szemétdombon. Néha kicsit meggyújtják. Én ezt hitetlenkedve nézem, de legalább visszanyertem a lelki békémet, hogy nálunk otthon nincs is szemétdomb, sőt szinte minden egész biztosan jó lesz még valamire!

Rengeteg kutya és macska van, legalább nem kell izgulni, hogy mi van a kis sült nyársakon. Cs evett szöcskesültet is, amire én úgy fujjogtam, ahogy ő szokott az én polipjaimra. 

A macskák csodaszépek, olyan más fejük van, mint otthon, némelyiknek viszont rövid, bojtos a farka. Úúúgy szeretnék egy macskát vagy egy foxit. (Az évszázad felfedezése számomra: van ugye a foxi, meg van az a magasabb kutya, ami pont olyan, mint a foxi hosszabb lábakon. Hiába tűnik logikusnak, ez nem a foxi maxi.)

Voltunk szépséges buddhista templomoknál, amik a dzsungelben voltak elszórva, és szerzetesek söprögettek mindenfelé teljes nyugalomban. Továbbá volt rengeteg csípős hangya, amiktől mi minden nyugalmunkat elvesztettük, nekem nem illett volna az előírásnak megfelelően választott hosszú szoknyámat emelgetni, és alighanem lecsapkodni sem az újjászületésük akármelyik fokán tartó hangyákat, de ők kezdték, basszus!

Olyan szép itt minden, mennem kell nyaralni!