Napjaim sírkertje

Gandalf

 

És más állatfajták

 

Hihetetlen, hogy mennyi hülye szaladgál a világban. Itt van mindjárt lakótárs, aki folyamatosan az agyamra megy.

A múlt heti műsor a mosás volt, minden egyes nap, akkorra időzítve a mosógép elindítását, amikor hazaérek (pedig egész nap otthon meresztette a tökeit), így én már semmit sem tudtam a fürdőszobában csinálni. Hétfő: sima mosás, kedd: ruhafestés mosógépben, szerda: mosógép mosása (mi a faszom??? ráadásul 2,5 órán át!), csütörtök: mosás a’la l’art pour l’art… Már attól az idegbaj kerülget, amikor belépek a fürdibe és az én lavóromban ott figyel egy pár fehér zoknija hipós páclében, mert tudom, hogy képes ennyiért beindítani a kurva mosógépet. Maximum még egy alsógatyát dob be mellé. Semmi kedvem megbeszélni vele a problémát, mert akkor egyórás előadásban hallgathatom végig, hogy a volt feleségei mindent elcsakliztak tőle, és nincs másik gatyája. Aztán meg beszámol az élete minden mozzanatáról, pl. hogy megivott egy üveg 2500,- Ft-os bort (amin megjegyzem, vehetett volna pár kínai alsógatyát a szegény valagára), aztán elment futni, üldözött valami nőt a szerelmével, kitalálta hogyan mentse meg az emberiséget, mit beszélgetett istennel, stb. Inkább hagyjuk is.

Megismerkedtem új szomszédokkal is a hétvégén. Egyik este filmnézés közben halljuk, hogy valaki torkaszakadtából üvölt segítségért, mert megtámadták, így azonmód köntösösen-papucsosan kirohantunk. Ajtónyitás közben mérlegeltem, melyik cserepes virágok áldozhatóak föl a támadó semlegesítésére. Szerencsére nem kellett megválnom a kiszáradt eprektől, mert kiderült, hogy az egyik lejjebb lakó szomszédtól akart elvinni pár dolgot egy ismerőse, aki ebbe nem egyezett bele, hanem inkább ráült az illető hátára, kint a gangon. A cirkuszra kijött az egész ház, és nézték, hogyan sikítozik és rúgkapál a szegény, gagyi betörő. Végül a rendőrök szállították el a hisztériázó párost, de mi ezt már nem vártuk meg, otthagytuk az élő Maónika show-t és pongyolás közönségét, mert a film mégiscsak izgibb volt.

Kedden találkozóm volt a neten hirdetett könyveim leendő vevőjével. A pasi már kezdettől fogva rengeteget körülményeskedett, például csak olyan helyen volt hajlandó üzletelni, ahol le is lehet ülni. Két perccel korábban odaértem, de ő már hívott is, hogy hol vagyok. Pont úgy nézett ki, ahogy Gandalf fog 20 év múlva, egy kéthetes influenza után. Hátközépig érő, ősz haj (kb. 50 szál) és mellkast verdeső, fehér szakáll, testfelépítése pedig egy gilisztáéval vetekedett.

A közeli plázában kerestünk egy padot, amire - mint kiderült - tényleg szükségünk volt, mert a két darab könyv átvétele 40 percig tartott. A faszi ugyanis a borító minden egyes mm²-ét átvizsgálta, majd oldalankét végignézte az összesen 1200 oldal terjedelmű műveket, hogy nincs-e valahol nyomdahiba, mert akkor meggondolja, hogy a kiadónál reklamáljon-e egy új példányért helyettük… Biztos, ami biztos, 10 oldalanként újra ellenőrizte a számozást. A két könyv fantasy, horror és sci-fi jellegű irományok gyűjteménye volt, közte pár Lovecraft novellával, meg Necronomicon részlettel. A 400. oldal környékén a pasi kicsit lejjebb lapult, gyanakvóan körülnézett, és tájékoztatott, hogy régóta megfigyelnek mindenkit, akinek ilyen könyve van, vagy kiveszi a könyvtárból, és valószínű, hogy minket is követett valaki. Majd arra célozgatott, hogy biztos azért adom el, mert nem értem az igazi mondanivalóját, ugyanis minden igaz, ami a könyvben le van írva, persze ennek a feldolgozásához nagyon nagy intelligencia szükséges. Ezután a következő jó tanácsokat kaptam sivár életem menedzselésére: lehetnék sokkal lazább, nyitottabb, és közelebb kellene engednem magamhoz az embereket. Mondta ezt egy paranoiás aggastyán, aki úgy nézett ki, mintha most kelt volna életre egy katakombában, és lazaságát demonstrálandó oldalszámokat ellenőrizgetett.

Elégedett volt a szállítmánnyal, de el kellett kísérnem pénzt váltani, hogy le tudjuk bonyolítani a bizniszt, ám előbb a könyveket – röpke negyedóra alatt – gondosan becsomagolta újságpapírba, minden hajtásra és csücsökre ügyelve, hogy már „ne fogdossuk össze jobban”. Szerintem az is közrejátszott, hogy félt a minket figyelő hát, nem is tudom kiktől. Remélem, most már őt követik, nem engem, elég volt a bolondokból egy időre.