Napjaim sírkertje

Lakótárs

 

Az aktuális díszfasz

 

Valahogy nekem eddig még sikerült normális lakótársat kifogni. A jelenlegit a sosem takarító rocker srác ajánlotta, azzal az egy negatívummal, hogy picit rend- és takarításmániás a pasi. Hopp mondom, ez kell nekem! Tévedtem.

Amikor beköltözött, minden fisz-faszt agyontakarított, annak ellenére, hogy a jövetelére eleve mindent alaposan rendbe hoztam én is. A WC csészét hetven féle módszerrel fertőtlenítette még aznap, és a beakasztós rudam mellé belógatott még egyet. A cuccai fele tisztítószer volt.

Sikamika közben pedig be nem állt a szája. Folyamatosan ott talált valami takarítanivalót, ahol éppen tartózkodtam, és beszélt: önnön csodálatosságáról. Például, hogy azért takarít, mert így a világ is jobb hely lesz, a lelke is megtisztul, ő már csak ilyen, szeret takarítani, valójában minden nő álma egy ilyen pasi (gondolom, ezért lépett le két felesége is)…  Egyszerűen mindenütt ott volt, és magyarázott, amiben az volt a legidegesítőbb, hogy minden mondatát a mellemhez intézte. Amikor nagy nehezen szóhoz jutottam, mondtam neki, hogy estére várom Cs-t, ezért készülődnöm kell, de nem igazán vette a lapot. Rávágta, hogy de jó nekünk, hogy ilyen programjaink vannak (otthonlevés), esetleg csatlakozhatna hozzánk? Erre teljesen lefagytam, és alighanem látszott a fejemen is, hogy arra gondolok: „ez nem igaz, bazmeg, hova fogom ezt a hülyét elásni?”, ezért vihorászott egy kicsit, és azt mondta, hogy csak viccelt, bár úgy látszott menten sírva fakad, amiért nem vehet részt az esti kalandtúrán.

Gyorsan magamra zártam a fürdőszobát, de ez neki nem volt elegendő égi jel a további eszmefuttatások berekesztésére. A csukott ajtó előtt ugyanúgy pofázott tovább, amíg megfürödtem. Mindent megtudtam róla már az első nap. Főleg azt, hogy mennyire tökéletes pasi, ennek ellenére a feleségei csak kihasználták, és lenyúlták mindenét, de ő így is talpra állt. Kiderült, hogy bármelyik nőt megkaphatja, csak válogatós és a nagy szerelemre vár, ezért nem volt már nővel nagyon régóta, mert nem akar mindenkit kihasználni, pedig naponta több lányt is megdughatna, akik sorban állnak érte. De különben is, már megtalálta élete szerelmét, egyszer találkoztak kb. egy éve, csak azóta a lány nem válaszol, pedig minden nap ír neki legalább öt levelet vagy verset. Ez a remek társalgás részemről nem sok reakciót igényelt, csak az érdekelte, hogy beszélhet a saját nagyszerűségéről.

A szobámban kerestem menedéket, de kiderült, hogy akkor is jártatja a száját, ha egyedül van. Minden mozdulatát kommentálta a szobám előtt a konyhában, majd a saját szobájában, és a WC-n is: „Lehúzzuk szépen, aztán nézzük csak azt a WC kefét! Így ni, na, alakul, még ott egy kicsit, kész is van. Na milyen jó lett!” Majd mikor kijött tájékoztatott, hogy kakilni volt. Válaszként csak pislogni tudtam. Amikor Cs-val elvonultunk a szobámba, egy szót sem tudtunk beszélgetni (hát még mást csinálni, viszlát esti program), mert az ajtó előtt dünnyögött, amikor pedig úgy sejtette, hogy alszunk, csak suttogott, ami viszont félelmetes volt. Mi feküdtünk az ágyban kézen fogva, kimeresztett szemekkel, és felkészültünk, hogy bármikor beronthat baltával egy suttogó őrült. Éjjel azt álmodtam, hogy amikor kinyitottam a konyhaszekrényt, bent volt Lakótárs, kezében egy cifra porolóval és beszélt. És ez még csak az első nap volt.

Másnap, amikor beléptem a bejárati ajtón mindenütt mécsesek világítottak, és a romantikus megvilágításban gyorsan betessékelt a klotyóba (ami eredetileg is teljesen higiénikus volt), hogy nézzem meg, mert egész nap ezzel dolgozott. Szerencsére nem a kábelfektetési művészetét mutogatta, de így is kiborultam, mert ha minden nap újabb lógató kerül a budiba, nem lett volna már hova szarni. A lakásban mindent aprólékosan elrendezgetett, például hajgumijaimat méret és szín szerint.

Innentől elkezdtem kerülni, de minden lehetőséget megragadott, hogy beszéljen hozzám, vagyis inkább a mellemhez. Ha meghallotta, hogy hazaérek, vagy nyílik a szobaajtóm futva érkezett. A három méterre lévő klotyóra sem tudtam eljutni, mert a második lépésemnél ott termett, és már indult is az agyporszívó, mondta a hülyeségeit, sőt akkor is ha a budiban intéztem (volna) az ügyeimet. Majd jöttek a kommunikációs terrortámadások. Eleinte csak elkezdett beszélni a szobám előtt, amit én inkább nem hallottam meg, de ez így nem volt elég szórakoztató neki, ezért mindig bekopogott valamivel: „Csak gondoltam szólok, hogy fürdőszobában csöpögött a csap, ezért meghúztam. Amúgy van most egy nő, aki teljesen odavan értem…”

Amikor kifogytunk a levittemaszemetet - odébbtettemegycentivelaszendvicssütőt jellegű, azonnali megbeszélést igénylő faszságokból, jött a napi három „Mondtál valamit?” című bekopogás. „Bocsi, csak úgy hallottam, mintha szóltál volna. Képzeld, az alattunk lévő boltban az eladó csaj tuti belém zúgott, mert rám mosolygott, ahogy fizettem, belenézett a végzetes, mély, kék szemeimbe, és végig simította pénzt, amit odaadtam…” Ja, persze, nekem meg megvolt Johnny Depp (bár meglett volna!).

A következő taktikám a süketnek tettetés, és a bentről kióbégatás volt. Az övé pedig az internet kihúzása, amitől egy másodpercen belül elhagytam a biztonságos szobámat, kitéve magam az ellenséges csapatok közlésáradatának. Egyik nap fogorvos után mentem haza, bár már nem volt semmi bajom, elactivityztem neki, hogy fogorvos, nem tudok beszélni, megyek a szobámba, kapd be a faszom. Amikor 5 perc múlva kihúzta az internetet, hangos és tökéletesen érthető „Akurvaanyád!” hallatszott a szobámból, ő pedig már ott is volt, és gratulált, hogy jobban vagyok, és nem fogom elhinni, de ő olyan jóképű, hogy egy új csaj… A netes trükköt szerencsére az első ~35 eset után megunta, vagy nem merte többet csinálni, mert érthető módon nagyon pipa lettem tőle.

Egy másik állandó témája, hogy szokott futni, amiből természetesen rögtön rá tud térni arra, hogy micsoda félisten (ezt ő mondta így). Lássunk csak egy ilyen önfényezést.

- Haj, hallod. Futni voltam. Már sokkal többet bírok, mint múltkor, és látom magamon is, hogy mennyit izmosodtam. Ha így folytatom minden nő engem fog akarni, hallod! Ma is, futottam az utcában, és jött szembe egy nő, már messziről kinézett magának, lassan végig futtatta a szemét az egész testemen. Azért nem semmi látvány lehettem, a tiszta erő, amit sugároztam, ahogy kidagadtak az izmaim, és izzadságcseppek borítottak. Biztos utánam is fordult. Simán megszerezhettem volna, de engem nem érdekelnek az ilyen felületes, értéktelen nők.

A monológ és a látvány után az agyam nem tudta eldönteni, hogy ilyen esetben hányni kell-e vagy röhögni. Mielőtt elalélnátok a Szívhang és Romana füzetekbe illő dumától, lefestem nektek az igazi látványt: edzőcipő térdig felhúzott, fehér zoknival (nálam már ez borzalmasnak számít, fehér zoknit csak szandállal, vagy papuccsal lehet tovább rontani), pálcika lábak, amik susogós kisgatyába torkollanak, amire egy kis betűrt pólós pocak fittyen le, fölötte izomzatot nélkülöző felsőtest, majd pedig önnön szerelmétől megrészegült feje lakótársnak…