Napjaim sírkertje

Hétvégén elmentünk gombaszni

 

Rossz az, aki rosszra gondol

 

Előző héten kaptam egy e-mailt B barátnőmtől, amiben egyebek mellett kérdezte, hogy szoktam-e „gombaszni” :D Hatalmas röhögés után elkezdtem írni a választ, hogy szoktam gombázni, majd borzasztóan belelkesültem és rittyentettem egy igen hosszú levelet, amiben majdnem minden általam ismert gombáról leírtam, hogy mikor nő, hol, miről lehet felismerni, milyen az íze és egyéb életbevágó információk (pl. kucsmagomba: ez úgy néz ki, mint egy földből kiálló fütyi… :), továbbá képeket is mellékeltem a gombasztikai tanulmányomhoz. Majd visszakérdeztem, hogy mikor megyünk??? Szombat? Holott ilyesmiről még nem is nagyon volt szó. Egy pár napig nem érkezett válasz, amiből arra következtettem, hogy picit túllőttem a célon, de végül mégis úgy alakult, hogy szombatra elkezdtük közösen tervezni a gombavadász túrát az előző bejegyzésben ismertetett útvonalra.

Nagy nehezen találtam a teljesítménytúrák oldalán térképet az erotikus „Szobi szuszogós” nevezetű túrához, majd órákat (természetesen munkahelyi órákat) töltöttem a rajzolt térkép google térképen történő végigjárásával, nehogy már az én csökött térképolvasói képességeim miatt vesszünk el a vadonban. Pár nap alatt kiderült, hogy teljesen rossz a térkép, amit találtam, és csak a harmadik verzió vitt közelebb a kívánt útvonalhoz. Minden hasznosnak tűnő vázlatot és szöveges útleírást kigyűjtöttem, és a google térképen bejárt utakról is lementettem a képeket, minden bokortól bokorig tartó részről. Majd mindezt a négy résztvevő számára egy-egy példányban kinyomtattam (természetesen a munkahelyen), és pénteken egy listát is készítettem arról, hogy mit kell összepakolni. Ez szinte teljesen felesleges volt, mert még aznap este a színházban el is hagytam. Éjjel egykor félholtan még csillag, pillangó, virág és szívecske formátumú sütikéket sütögettünk Cs-val, amihez a nappali hangtompítósnak remélt szőnyegén próbáltunk diót törni.

Tök későn kerültünk ágyba, reggel pedig olyan álmosak voltunk, hogy lista nélkül nem ment a pakolás. Na vajon mit hagytunk otthon?! Hát persze, hogy a kurva térképeket. Többek között. Mivel már késésben voltunk, nem lehetett visszafordulni a város másik végéről, így a villamosozás unalmas perceit egy kis szellemi iszapbirkózással ütöttük el, mégpedig a leglényegesebb kérdésről: én vagy Cs hibája-e a szörnyű térkép otthonhagyás. Döntetlenben kiegyezve következhetett a brainstorming a fontos dokumentumok pótlására, ami végül némi S. O. S. nyomtatás keretében megoldódott. B és M is késésben voltak, mert az egyik macskájuk belekakkantott a táskájukba. A szerencsétlen körülmények ellenére mégis elértük a vonatot, és miután Szobon kiegészítettük a borkészletünket már optimistábban vágtunk neki a túrának.

Egy-két elszáradt gomba került csak az utunkba, de ennek ellenére nagyon jól szórakoztunk (ez fordított arányban változott a piakészlethez képest). Az idő szuper volt, szedtünk csipkebogyót, almát, diót, szelídgesztenyét, és lesegettük milyen szép a kilátás a Dunakanyarra. A sütinek nagy sikere volt, M-kal megszerettettük a diót és a jó magyar, lilahagymás zsíros kenyeret (folyékonnyá változott libazsírral). A tömény zsírfogyasztás még egy ilyen edzett angolnak is sokkoló lehet, de M derekasan állta a próbát, bár azt mondta egy kicsit azért hard core a cucc. :)

Természetesen eltévedtünk itt-ott, de viszonylag teljesítettük az eredeti tervet. Találkoztunk egy nénivel, aki segített útbaigazodni, illetve arról is felvilágosított, hogy titokban Magyarországon bevezették a királyságot, és aki időben csatlakozik a programhoz, az rögtön kap 4,8 millió Ft-nak megfelelő szent koronát, és azután is dől majd neki a lé, stb., stb. Nyugi, ha megkaptam, rögtön tájékoztatlak benneteket is, hogy hova kell menni a zsákkal az ingyen pénzért.

Gombát egy darabot se szedtünk, cicát se találtunk, de Cs megmentett egy cuki, szőrös hernyót. Nem ez volt az első eset :) Nyáron hoztam Ligetről egy szatyor ribizlit, amiben találtunk egy kis barna hernyót, akit tic-tac-os dobozban szállított el Pestről vidékre. Még neve is lett a végén: IC, mert úgy mászott fölfelé, hogy kinyújtózott I betűnek, majd felhúzta a leghátsó lábát a legelsőhöz C alakban. IC-t sikerült lenyomozni a neten, és kiderült, hogy egy barna lepke lesz belőle nagykorában. Sajnos, ezt a bundásat sehogy sem találtam, de gondolom ő is valami pillangógyerek lehetett (talán medvelepke).

Szóval nagyon szuper volt a kirándulás, gomba helyett gyűjtöttünk minden mást, cica helyett mentettünk lepkehernyót, és a nekünk ajánlott napi borbevitel nagy százalékát is teljesítettük a távval együtt.

Ó és az új dizájn^©! (Nem mintha eddig lett volna régi…) Hálás köszönet érte T barátnőmnek, aki egy weboldalvarázsló mágus! :)