Napjaim sírkertje

Következő lakótárs

 

A zárt osztály ehhez képes kutya fasza füle

 

A rocker srác ugye elég alacsonyra tette a mércét, de képzeljétek, sikerült olyat kifognom, aki még ezt is alaposan alulmúlta!

Általában fiúkkal jobban kijövök, mint lányokkal, de lakótárskeresésben nem akartam diszkriminálni (bár azért a szívem mélyén szurkoltam, hogy pasi legyen a végeredmény). Valahogy mindig fiúk között voltam, a barátaim túlnyomó része a fütyis táborba tartozik, és én is inkább fiús dolgokat szeretek csinálni, emiatt nem is nagyon értek a női marhaságokhoz, következésképpen hozzájuk se nagyon tudok szólni. Amikor új voltam a munkahelyemen vért izzadtam, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésekbe, amik tipikusan az alábbi témákat feszegették magas fokon: műköröm, plázában vásárlás, ki hogyan öltözködik, fodrász stb. Illetve időnként Való Világgal nehezítve a feladványt, amiből soha egy részt sem láttam, mert nem szoktam tévézni (helyette nézek végtelen mennyiségű filmet és sorozatot, na nem ilyen Rozalindákra kell gondolni). Amikor arról volt szó, hogy milyen ízléstelen már tornacipőben járni erre a munkahelyre, én csak a cipőmet, pontosabban az acélbetétes bakancsomat nézegettem, és rájöttem, hogy sosem fog sikerülni beilleszkednem ezek közé a tyúkok közé (bár van köztük, akit szeretek), és nem is akarok, szóval átpártoltam a fiúkhoz. Ez eleinte nagy port kavart itt a biliben, főleg egyes karót nyelt libáknál, de ez engem már nem érdekelt, mert nagyon boldog voltam a srácokkal, akik tök jófejek, lehet velük mindenről beszélgetni, ökörködni, és feldobják ezeket a fos hétköznapokat :)

Szóval a lány lakótársjelöltek egy icipici hátrányból indultak, - inkább kupi legyen otthon, mint hisztéria alapon -, de jött egy lány, aki egész normálisnak tűnt és sikerült jól elbeszélgetnem vele arról, hogy egyetemre készül (bár elmúlt 30), és hogy nekem is nagy vágyam, hogy az unalmas közgazdász szarjaim után pszichológiát tanuljak.

Rá esett a választás, ami minden értelemben elhozta a kupit szerény otthonomba.

Amikor jött aláírni a szerződést, kértem, hogy hozzon egy tanút, jómagam is prezentáltam egyet. Megérkezett a pasijával, aki mint kiderült 68 éves, és ő fizet majd mindent. Képzeljetek el egy öreg, dagadt, amolyan cigányvajda kinézetű embert (minden rasszizmus nélkül), kalapban, lengyelpiaci kígyóbőr cipőben, mindenféle bizsu pecsétgyűrűkkel, és természetesen napszemüvegben (téli este volt). Itt már erősen aggódtam, de nem mertem visszamondani a bizniszt, mert úgy éreztem nincs közöm hozzá, hogy kivel jár, csak reménykedtem, hogy ritkán jön majd hozzánk ez a vén szar, aki egyébként mindenért akadékoskodott, ami a szerződésben volt. Mit jelent az, hogy nem lehet állatot tartani? Ha ő jön egy kutyával, azt nem hozhatja be? Fél órára sem? Nem hát, és inkább ne is jöjjön egyáltalán, mert elhányom magam, ha elképzelem, hogy használja a fürdőkádat… Akkor már inkább a kutya! Szerencsére nem óhajtott nálunk tartózkodni a papi.

Közben folyamatosan hangsúlyozta, hogy menő orvos és bármit megengedhet magának (a lengyelpiacon?), neki ez a lakbér semmi, zsebből megveszi fél Pestet, ha akarja, de minden közüzemi számlán picsogott, hogy miért annyi. A szerződésből megtudtam az adataikat, (a leány egyébként Boszniából származott) és rákerestem neten a bácsira. Elég egyedi neve volt, ezért hamar megtaláltam. Sajnos.

Kiderült, hogy valóban orvos volt Amerikában, ahol lecsukták, mert illegálisan gyógyszereket (pl. Vicodint) és drogokat árult, lehúzta a betegeit, orvosi műhibákat vétett, ja igen, és a hab a tortán, hogy kiskorú lányokkal kereskedett, és ő maga is igénybe vette szegényeket. A letartóztatási adatok mellett fénykép is volt, amin az én drága lakótársam jövendőbelije mosolygott, a börtönös filmekből jól ismert narancssárga kezeslábasban.

Az új lakótársam ekkor már beköltözött, én pedig elkezdtem zárni a szobámat. Ezután már kicsit beszartam, hogy nem lesz ez egy díszmenet, de igyekeztem azzal nyugtatni magam, hogy túl sok helyszínelőket nézek, és az ment az agyamra. Jobbnak láttam nem szólni semmit a lánynak, több okból:

- Lehet, hogy azóta jó útra tért a strici bácsi, és ő lett isten legkezesebb báránya

- Mi van, ha itthon is körözik valami nyalánkságért?

- Nem kéne elrontani egy ilyen szépen bimbózó szerelmet csúnya, régi, sötét titkokkal

- Honnan is tudok én erről és mi közöm hozzá?

- Nem szeretném felkockázva, több nejlonzsákban találni magam

Úgy határoztam a lakás tulajdonosát is kár lenne ilyen csip-csup dolgokkal idegesíteni. Jó okot pedig nem sikerült kitalálnom a szerződés felmondására, (nem szimpi a pasid?), ráadásul lefoglalt, hogy Angliába készültem.

Szerencsére ritkán volt itthon a lány, legtöbbször csak akkor jött, ha összeveszett a gengszter bácsival, ilyenkor telefonon ordítoztak egymással majd lelépett.

Amikor először ott aludt, hozta egy „másik barátját”, egy fiatalabb srácot, aki azért érkezett Pestre, hogy megfürödjön nálunk, és hivatalos papírokat intézzen, többek között némi büntetést közterületen történő életvitelszerű tartózkodásért (ez később derült ki). Egyébként alapos munkát végzett, mert a fürdőszobában nem maradt használatlanul egyetlen cuccom sem, beleértve a hajbalzsamot és az arcradírozó kencét is. A dolgaim kölcsönvételét nem is igyekeztek titkolni, mert minden tubuson vastagon folyt le a kinyomott anyag. Másnap jeleztem, hogy ez itt kérem, nem wellness szálloda, mindenki vegyen magának saját cuccokat, és azt használja. Ők meg megkértek, hogy kísérjem már le a srácot a villamoshoz, ekkor volt szerencsék jobban megismerkedni, de én már a liftben majd hülyét kaptam, mert folyamatosan visítva röhögött ez a szerencsétlen, majd letámadta a ház előtti csövest, hogy adjon neki cigit (én nem tudtam adni, mert nem cigizek). Gyorsan kihasználtam a remek lehetőséget és elfutottam, kiabálva, hogy jaj le ne késsem a villamosomat… Ő szerencsére nem jött többet.

Kb. 2 hét telt el, amikor másodszorra aludt a lakásban a csajszi, mert összebalhéztak valami pénzen az öreggel. Este 11-ig ki-be rohangált, telefonálgatott, hisztizett, meg cigizett a gangon. Én gondoltam megpróbálok aludni, mert holnap dolgozni kell menni, ugyanis nincs ilyen stílusos, szexis, gazdag pasim, aki támogasson sok-sok pénzzel.

Gyerekek, arra ébredtem, hogy beront a szobámba és sikítva ordítja, hogy hívjak mentőt mert meg fog halni!!! Mire nagyjából felébredtem, már a konyhában üvöltött, szóval elvetettem a rémálom megnyugtató lehetőségét, és kitámolyogtam, miközben már hívtam is a mentőket. Ő a földön fetrengett és csapkodta a fejét a járólapba, közben pedig csak addig hagyta abba a műsort, amíg bele-bele szólt, hogy mit mondjak a mentősnek. Ekkor avatott be, hogy gyakran vendégszerepel a pszichiátrián, és rengeteg fajta gyógyszert szed, amikből most találomra beszedett valamennyit. Ez a mennyiség folyamatosan nőtt, ahogy kiderült, hogy a mentősök nem hajlandóak érte jönni. Mondták neki, hogy hagyja abba a hisztériát, mert nincs semmi baja, elbeszélgettek vele telefonon, és láss csodát! Hirtelen elmúlt minden baj, és otthonunk újra a nyugalom kellemes szigete lett. Kivéve persze nekem, mert ezután a produkció után nem akartam elhinni, hogy nem viszik el, és itt kell maradnom az éjszaka közepén ezzel az őrülttel. Legalább engem vittek volna el.

Nagyon ijesztő volt az előadás, azt sem tudtam közben, hogy lefogjam, nyakon öntsem vízzel, vagy leüssem. Órák múlva is tiszta ideg voltam az ijedségtől, bár ő felebaráti szeretetéről tanúbizonyságot téve megkínált a készleteiből, többféle nyugtatóból is választhattam volna. Egyszerűen nem hittem el, hogy ilyesmi megtörténhet, és teljes ledöbbentségemben végighallgattam, hogy a tragédia kiváltó oka az volt, hogy a faszi nem fizette be a felvételijének a csekkjét. Megkért, hogy netezhessen a gépemen a szobámban, amibe én holdkóros állapotomban beleegyeztem, olyan szinten nem voltam magamnál. Ha arra kér, hogy sógyurmázzunk az éjszaka közepén, talán abba is simán belementem volna. Ő tökéletesen otthon érezte magát a szobámban, jókedvűen magyarázott, megnézte a felvételijével kapcsolatos dolgokat, majd amikor elálmosodott elvonult a szobájába. Én ez idő alatt eznemlehetigaz fejjel ültem az ágyamon: tátott száj, kimeresztett szemek, és bólogattam, ha kellett. Miután elment a lehető leghalkabban bezártam a szobám, becsúsztattam a pillangókésem a párnám alá, és felhívtam Cs-t, aki épp éjszakás volt, hogy elsuttogjam mi történt, hátha kettőnknek sikerül feldolgozni. A nagy terv az volt, hogy másnap könyörtelenül kihajítom, mert úgy éreztem, ezek után minden okom, és jogom megvan hozzá. Hát persze, hogy nem sikerült :S