A busójárás
Újabb szomszédok a fürdőszobában
Drága szomszédom - ez az alkesz tetű - évekig
fárasztott azzal, hogy ha valahol összefutottunk rögtön letámadott a
holnapfalatkellbontani dumájával, hol vízhiány, hol beázás miatt. Én
ugyanennyiszer elmondtam neki, hogy ne engem, hanem a tulajdonosokat baszogassa
ezzel, mert én nélkülük senki ember fiát be nem engedek se kalapáccsal, se
anélkül. Persze ők sem voltak vevők a kívánságára.
Történt egyszer, hogy sikerült beáztatnia az ő alatta
lakókat, majd meggyőzte őket, hogy ezért bizony az én fürdőszobámat kell
szétverni, ki másét? Ez a gondolatmenet normális ember számára
elsajátíthatatlan, ugyanis azzal a lakással nekem mindössze egy közös élem van,
így nehéz lenne a plafon közepét eláztatnom. Ekkor kiderült, hogy alatta is egy
pár hülye lakik, így mikor egyik nap hazaértem, már három gyagyás szomszéd
toporzékolt a rácsomnál, hogy intézkedjek azonnal, és idegenvezessem őket körbe
a lakásban. Ekkor még nem tudtam, hogy a lentiek is komplett idióták, ezért
kettejüket beengedtem, illetve lefáradtam megnézni a foltjukat. Próbáltam
elmagyarázni a helyzet lehetetlenségét, de hajthatatlanok voltak, úgyhogy
átirányítottam őket a tulajhoz, illetve a közös képviselőhöz. Kezdtem sejteni,
hogy nem normálisak, mert a pasi mindig meglepőbb teóriákkal ált elő, például,
hogy túl erős a mosógépem és nagy lendülettel visszanyomja a vizet a falba (?).
Elkérték a számomat, lediktálták a sajátjukat, majd a nő kihozta mindkettejük
fényképes jobbik klubtagsági kártyáját vagy mijét, hogy arról ellenőrizzem,
sikerült-e a tollbamondás (megfigyeltétek, hogy ezt a szót kizárólag általános
iskolában használja az ember? :) Meglepődésemet félreérthette, mert lelkesen
magyarázni kezdett a pártról és az eseményről, ahol a fotó készült, és
felszólított, hogy csodáljam meg a magyar zászlót is a hátterében.
Mi visz rá embereket arra, hogy vadidegeneket
próbáljanak megtéríteni a saját politikai vagy vallási nézeteikre??? Miből
gondolják, hogy a lelkes agitálástól hirtelen megvilágosodik az áldozat? Én sem
szoktam senkit se azzal traktálni, hogy legyen ateista (csak a mama meg ne
tudja) vagy liberalista. Ráadásul vagy sokan szenvednek ebben az
elmebetegségben, vagy én vonzom őket. Amikor első napomat töltöttem az
egyetemen és épp kezdtem megbarátkozni két csoporttársammal az iskola előtt,
odarohant egy nő és váratlan monológot nyomott le - egyértelműen nekem címezve
- arról, hogy nem kéne sátánistának lennem, ne az ördögöt, hanem Jézuskrisztust
fogadjam a szívembe, még nem késő, ő segíthet, stb. A bűnöm annyi volt, hogy
még lázadó éveimet töltöttem, és hosszú fekete szoknyában, fekete blúzban és
acélbetétes bakancsban voltam (Jé, még mindig szoktam így kinézni! :D). Nem
volt nálam vasvilla, pentagram, vagy kecskebak, de azért leizzadtam, hogy most
aztán oda a jó hírem. Szerencsére sikerül megszabadulnom tőle (leszúrtam egy
fordított kereszttel) és csoporttársak sem ijedtek el (hála ördögnek).
Amikor szélsőjobboldali tudományokból kikupálódva
végre hazamehettem volna, az alkesz szomszéd kapott el, és muszáj volt
megnéznem a konyháját, mert neki meg a falon kb. 2,5 méter magasságban volt
valami foltja, amiért szintén engem hibáztatott. Én az irdatlan mocsokban nem
igazán láttam a foltját, bár ez lehetett az erősen oxigénhiányos állapotom
miatt is, mert odabent képtelenség volt levegőt venni. Itt már nem csak a
belőle áradó bűzről és piaszagról volt szó, hanem a lakásban felgyülemlett
förtelemről. A helyiségekben csak középen, egy kis sávon lehetett közlekedni,
amit egy szürkés rész jelzett az egyetemleges barna mocsokba kopva, a fal
mellett pedig szemét, koccintós flakonok és kétdekás üvegek voltak
feltornyozva.
Hónapokig tartó huzavona után megérkeztek a világ
legokosabb szerelői hozzánk, és megállapították, hogy a kád fölött, két csempe
közötti hajszálrepedésen át ázott be a nem alattam lakó szomszéd. Biztos csak
én vagyok túl laikus, de nem tudom elképzelni, hogyan mehetett volna be ott annyi
víz, hogy aztán céltudatosan elkanyarogjon a messzi plafonig. Ehhez minimum
napi 90 órában kellett volna zuhanyoznom. Mindenesetre, ha beáznátok a világ
bármely pontján, tuti nálam kell keresni a felelős hajszálrepedést.
Természetesen a faszkalap nem engedte be magához a szerelőket, nehogymá’ nála
bontsanak.
A balhé kezdetén becsöngettem az alattam lakó
nyanyához, hogy megkérdezzem, nála van-e bármi probléma, de a gangján nemhogy a
rácsot, még az üveges ajtót se volt hajlandó kinyitni, így háromszor kellett
elordibálnom, hogy mit akarok. Olyan gyorsan rázott le, mintha a baszk
szeparatista terrorszervezet símaszkos képviselője lettem volna.
Bezzeg pár hónap múlva! A munkahelyemen reggel hív
egy általam nem ismert telefonszám, vén banya hang: ő volt az, hogy beázik a
plafonja. Gondolom az árvízi tudósításoktól megjött a kedve a témához, mert az
nem lehet, hogy nála ne legyen valami izgalom. Már hívta is a közös
képviseletet, hogy természetesen NÁLAM van a hiba, és azonnal vizsgálják át a
lakásomat, hátha szét lehet verni valamit. Mondtam, hogy csengessenek
nyugodtan, mert nem lesz otthon senki, és ha mégis, nem fogom beengedni, mert
már a múltkor is mondtam, hogy nem az enyém a kurva lakás. Meg akartam adni a
tulaj számát erre:
- Hát hívjon már vissza, mert mobilról telefonálok és
hát az mégiscsak mobil!
- Sajnálom, de nem szeretném visszahívni, különben is
dolgozom.
- Mér’ nem látja a telefonszámom, kedves Ypszilon???
(Ide az én keresztnevemet kell behelyettesíteni, teljes hosszúságában, ahogy
csak a tanárok szólítják meg az embert, amikor valami vész közeleg)
- Hívjon vissza, mert most NEM ÉREK RÁ!
- De hát...
- Viszhall!
Egy perc múlva hív, megadom a számot.
- Ypszilon kedves, már akartam kérdezni, mit gurigat
éjszaka? Ez valamilyen tornaeszköz lehet? Muszáj pont este 10-11 között
tornázniuk hetek óta mindennap az ön szobájában és a konyhában ezzel a gurulós
izével? Mondja már el mi ez? (Honnan tudja, melyik az én szobám vagy a konyha?
Minden nap???)
Tájékoztattam, hogy előző este valóban bőrönddel
érkeztem haza a fent említett időpontban, de különösebben nem tekintem
testedzésnek a dolgot, és mivel egy hétig itthon se voltam, erős túlzásnak
érzem a mindennap kifejezést. (Aki ismer, tudja hogy, én aztán nem tornázok, de
azért még nem is gurulok.) Persze jól megsértődött a vén kurvája. Szerintem
egyébként lakótárs sem gurigat semmit, még gurulós széke sincs, nekem meg nincs
hely a szobámban rodeózni.
A nyanyának hála újra összeült a Fürdőszobavizsgáló
Tudósok Társasága, és további bontanivalókról döntött. Ez még tavasszal volt,
és az elátkozott fürdőszoba azóta is vonzza a hülyéket, mint pottyantós budi a
legyeket…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése