Tudósítás a háborús övezetből

 

Aki másnak vermet ás a fürdőszobájában, annak a kurva anyját!

 

Mint tudjuk, isten ujjai lefűrészelhetetlenek, így hát a fürdőszoba története azóta sok váratlan fordulattal színesítette az életünket. A nagy tanácskozás után pár héttel került volna sor a tettlegességre, délután kettő órakor, direkt úgy rendezve, hogy a tulajdonos is jelen legyen. A szerelők azonban nem jöttek és nem is lehetett elérni őket. Este fél kilenckor tehénkedtek rá a csengőre, de úgy nyomták, mintha tényleg sorban kapták volna a libacombokat. Kénytelen voltam kirohanni pizsama-szerkóban, és elküldeni őket a bánatos fenébe, bár ők komolyan gondolták, hogy ebben az időpontban ideális a bontás, pedig még nem is volt tisztázva, hogy pontosan mit kéne csinálni. A 7,5 órás késést meg kikérték maguknak.

A következő meeting már sikerült, akkor 1,5 óra után befutottak, de sajna nem hozták a szerszámokat. Legközelebb már bontottak is, a fürdőkád beépítését és az onnan induló lefolyócsövet, ami átszelte az egész helyiséget, így egy kellemes vizesárok jött létre párhuzamosan a káddal, teljes hosszában. Megesküdtek rá, hogy ezzel megoldódott a probléma, kaptunk egy új dugót is, a bontást pedig így hagyták, had’ száradjon. Hetekig úgy indultunk zuhanyozni, hogy a törölköző mellé választottunk 2 db kukazsákot, majd gondosan letakargattuk a gödröt, hogy ne fröcsögjön bele a víz. Hosszas telefonálgatás után kifáradtak, hogy jó pénzért megcsinálják a burkolást, ami egy logopédusnak is jobban ment volna. Már az elméleti résszel is komoly gondok lehettek, ugyanis nekik sikerült a meglévő csempére, sőt a küszöb felére is rácsempézni.

Mire túltettük magunkat a dolgon, újra telefont ragadott a boszorkány és kirendelte a mekkmestereket, mert amióta mekkszerelték a lefolyót, sokkal jobban ázott. Hát mi is. Elkezdett felfelé foltosodni a fürdőszoba mellet a folyosó és a nappali fala is, melyről egy 40x40-as darabon a vakolat is lepottyant. A problémát ekkor a WC csészében állapították meg (??? jelezném, hogy ez egy másik helyiség, sokkal odébb), amit az ígért 10 perc helyett egy komplett nap alatt cseréltek ki, és itt-ott a csempe mögé is benéztek. Így történt, hogy a továbbra is alkalmazott ráburkolós metódus kissé lecsökkentette a teret, ezért már nem lehetett többé felhajtani a WC ülőkét, mert nem maradt úgy. Lakótárs és Cs teljesen kiborult, hogy ezentúl ülve kell pisilni, vagy egy kézzel az ülőkét tartani, eggyel meg a brét. Nekem nem okoz gondot, régóta gyakorlom az ülve pisilést :D

A sitt és a budi elszállítása benne foglaltatott az árban, de hogy, hogy nem, az impozáns porcelánbútordarab itt maradt. Hiába basztattuk őket, hogy vigyék el, csak azt hajtogatták, hogy őrizgessük a picében lomtalanításig. Na igen, de pince nincs, a lakásban meg szarul mutat, még akkor is, ha az ember virágot ültet bele. Mivel volt rá példa, hogy reggelre a kukák mellett megjelent hasonló cucc, hát mi is lesettenkedtünk vele az éj leple alatt. Na ki hívott másnap? Ypszilon kedves, tudom ám hogy a magáé a WC!!! Az anyád vasporos valagát! Ezután még feljelentett mindenkinél, és napi 2-3-szor hívogatott, pedig már így is nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne cipeljem fel az ajtaja elé, megtöltve minden jóval. Abban biztos voltam, hogy hazavinni nem fogom, így csak szurkoltam, hátha ellopja valaki. Végül lett egy kis barátja, egy összetört TV személyében (ehhez semmi közöm!), és így már megtetszett valakinek az ajándékcsomag, és láss csodát! Eltűntek.

Mielőtt pezsgőt bontanátok, sajnos nem lett happy end, mert a vizesedés folytatódott.  Telefonált is a mammer mindenkinek, és újabb megváltó javításra került sor: visszatértünk a kád lefolyóhoz. Most csempézés helyett a kád oldalára egy kis cica/kutya lengőajtócska került felszerelésre. Ezen kár lenne hosszasan gondolkodni, semmi értelme a dolognak. Én nagyfokú önbizalomhiányra következtettem belőle, bizonyára nem tartották valószínűnek, hogy a két műanyag csövet sikerült szakszerűen összedugni, viszont így bármikor megleshető lett.

Nem fogjátok kitalálni, de még tovább terjedt az ázás! Nem is akárhogy. A szerelőknek eszébe jutott, hogy az összefolyót ugyan összerakták, de kifelejtették belőle azt a fehér, takonyszerű gumiizét, aminek nem jut eszembe a neve (a rendelkezésemre álló adatok alapján rákeresni sem merek :D), és ami nélkül szart sem ér az egész. Természetesen biztosítottak, hogy a száradási idő elteltével tökéletes lesz, de miután hajat mostam kb. 200 nem fogadott hívásom volt. A vén picsa teljesen ki volt akadva, mert az eddiginél is rosszabb lett a helyzet, ráadásul hosszú hétvége jött. Ordibált egy félórát, mintha én intéztem volna így, majd ez következett: Ypszilon kedves, remélem az megoldható, hogy a következő 5 (öt!!!) napban ne fürödjenek, és ne mossanak! Hát persze bazmeg, amúgy is csak sátoros ünnepeken szoktam!

Ha meghallotta, hogy kinyitottam a csapot már telefonált is, végül kénytelen voltam minden alkalommal kimeregetni, majd szivaccsal kiszedegetni a vizet a kádból és elzarándokolni vele az új klotyóig. Amikor legközelebb hazamerészkedtem, találkoztam a fölöttem lakó szomszéddal (aki kedvesen ketyós, apácának öltözik, folyton szalad a templomba, ha meg megvárom az ajtóval vagy a lifttel, sok istenáldja közepette megígéri, hogy majd imádkozik az én és családom boldogságáért - na szóval őt kedvelem), elmondta, hogy a nyanya már neki is panaszkodik, hogy tönkreteszem az idegeit, és nem vagyok hajlandó mellőzni a fürdőszoba használatot (itthon se voltam!), de ő is megkérne hogy felebaráti szeretetem jeléül ne fürgyek le mostanság. Iszonyúan berágtam, mi a faszt panaszkodik mindenkinek, meg küldöz rám másokat?

Amióta szólt, egy csepp vizet sem engedtem le. Az idegein, meg főleg a kóros rosszindulatán már a piócás ember se tudna segíteni. Amúgy is azzal a feltett szándékkal mentem haza, hogy fürödjek, mert leizzadtam egy kis rendőrautóban hazudozástól (elkaptak biciklikormányon utazásért, de olyan tüneményesen lódítottam, hogy végül nem büntettek meg, sőt elvittek egy buszmegállóig), kilométereket gyalogoltam 70 fokban két város közötti prérin, és borzalmas benzinszagom volt amolyan vidéki gokartozásféleségtől. Szóval fürödtem, de lássátok, milyen rendes vagyok, a vizet elhordtam az ablakához retyóba.

Lakótárs asszisztálása alatt történt a következő életmentő beavatkozás, ami garantáltan egy nap időtartamban volt megjelölve, estére teljesen helyreállított fürdivel. Amikor hazaértem a következő látvány fogadott: vizesárok újra a helyén, sitt a sarokba és a folyosóra tornyozva, a kád a gömbölyű alján egyensúlyoz, itt-ott betondarabokkal megtámasztva, mögötte félméteres alagút az alkesz szomszédhoz. Ha ez nem lett volna elég sokkoló, az a vizuális érzésem támadt, hogy bevezették a kádba az áramot, ugyanis az elbontott falból a szigetelőszalaggal összeragasztgatott elektromos vezetékek pont belelógtak. Lakótárs tájékoztatott, hogy a szerelők szerint ez így tökéletesen használható és biztonságos, de én erről csak akkor lettem volna meggyőzve, ha a mesterek beülnek egy kád vízbe és bekapják a vezetékek végeit.

Az alagútra azért volt szükség, mert megtalálták a szomszéd illegális vízcsövét - amivel az én vizemet lopkodta -, továbbá egy lefolyóját, ami az egész beázást okozta (már a jelenlegi teória szerint), csakhogy ő nem volt hajlandó beengedni senkit (ezt három napig tartó üvöltéssel jelezte), ezért tőlem kellett megszerelni. Az is bántotta a kis lelkét, hogy a csövét megszüntettük, így oda lett a vízzel folyó kánaán. A munkások azóta megint ki lettek rendelve, mert a javítástól szokás szerint még ázottabbak lettünk, de sajnos semmi nem jutott eszükbe, ezért jobb híján leugrasztottak 1 m² csempét a falról, hátha varázsütésre megszáradunk.

Most nagyon hangulatos nálunk a fürdés, csupa kaland & fitness. Egyrészt izgalmas, hogy vigyázzon az ember a vezetékekre, másrészt pedig folyamatos flabélos készültségben van, hogy vajon elborul-e a kád. A vizesárokban lévő sittet és homokot időnként megkapálgatjuk, hogy jobban száradjon, de én már rizstermesztésen is gondolkodom, mert tuti, hogy javítaná a szétbombázott fürdi feng shuiját.

A busójárás

 

Újabb szomszédok a fürdőszobában

 

Drága szomszédom - ez az alkesz tetű - évekig fárasztott azzal, hogy ha valahol összefutottunk rögtön letámadott a holnapfalatkellbontani dumájával, hol vízhiány, hol beázás miatt. Én ugyanennyiszer elmondtam neki, hogy ne engem, hanem a tulajdonosokat baszogassa ezzel, mert én nélkülük senki ember fiát be nem engedek se kalapáccsal, se anélkül. Persze ők sem voltak vevők a kívánságára.

Történt egyszer, hogy sikerült beáztatnia az ő alatta lakókat, majd meggyőzte őket, hogy ezért bizony az én fürdőszobámat kell szétverni, ki másét? Ez a gondolatmenet normális ember számára elsajátíthatatlan, ugyanis azzal a lakással nekem mindössze egy közös élem van, így nehéz lenne a plafon közepét eláztatnom. Ekkor kiderült, hogy alatta is egy pár hülye lakik, így mikor egyik nap hazaértem, már három gyagyás szomszéd toporzékolt a rácsomnál, hogy intézkedjek azonnal, és idegenvezessem őket körbe a lakásban. Ekkor még nem tudtam, hogy a lentiek is komplett idióták, ezért kettejüket beengedtem, illetve lefáradtam megnézni a foltjukat. Próbáltam elmagyarázni a helyzet lehetetlenségét, de hajthatatlanok voltak, úgyhogy átirányítottam őket a tulajhoz, illetve a közös képviselőhöz. Kezdtem sejteni, hogy nem normálisak, mert a pasi mindig meglepőbb teóriákkal ált elő, például, hogy túl erős a mosógépem és nagy lendülettel visszanyomja a vizet a falba (?). Elkérték a számomat, lediktálták a sajátjukat, majd a nő kihozta mindkettejük fényképes jobbik klubtagsági kártyáját vagy mijét, hogy arról ellenőrizzem, sikerült-e a tollbamondás (megfigyeltétek, hogy ezt a szót kizárólag általános iskolában használja az ember? :) Meglepődésemet félreérthette, mert lelkesen magyarázni kezdett a pártról és az eseményről, ahol a fotó készült, és felszólított, hogy csodáljam meg a magyar zászlót is a hátterében.

Mi visz rá embereket arra, hogy vadidegeneket próbáljanak megtéríteni a saját politikai vagy vallási nézeteikre??? Miből gondolják, hogy a lelkes agitálástól hirtelen megvilágosodik az áldozat? Én sem szoktam senkit se azzal traktálni, hogy legyen ateista (csak a mama meg ne tudja) vagy liberalista. Ráadásul vagy sokan szenvednek ebben az elmebetegségben, vagy én vonzom őket. Amikor első napomat töltöttem az egyetemen és épp kezdtem megbarátkozni két csoporttársammal az iskola előtt, odarohant egy nő és váratlan monológot nyomott le - egyértelműen nekem címezve - arról, hogy nem kéne sátánistának lennem, ne az ördögöt, hanem Jézuskrisztust fogadjam a szívembe, még nem késő, ő segíthet, stb. A bűnöm annyi volt, hogy még lázadó éveimet töltöttem, és hosszú fekete szoknyában, fekete blúzban és acélbetétes bakancsban voltam (Jé, még mindig szoktam így kinézni! :D). Nem volt nálam vasvilla, pentagram, vagy kecskebak, de azért leizzadtam, hogy most aztán oda a jó hírem. Szerencsére sikerül megszabadulnom tőle (leszúrtam egy fordított kereszttel) és csoporttársak sem ijedtek el (hála ördögnek).

Amikor szélsőjobboldali tudományokból kikupálódva végre hazamehettem volna, az alkesz szomszéd kapott el, és muszáj volt megnéznem a konyháját, mert neki meg a falon kb. 2,5 méter magasságban volt valami foltja, amiért szintén engem hibáztatott. Én az irdatlan mocsokban nem igazán láttam a foltját, bár ez lehetett az erősen oxigénhiányos állapotom miatt is, mert odabent képtelenség volt levegőt venni. Itt már nem csak a belőle áradó bűzről és piaszagról volt szó, hanem a lakásban felgyülemlett förtelemről. A helyiségekben csak középen, egy kis sávon lehetett közlekedni, amit egy szürkés rész jelzett az egyetemleges barna mocsokba kopva, a fal mellett pedig szemét, koccintós flakonok és kétdekás üvegek voltak feltornyozva.

Hónapokig tartó huzavona után megérkeztek a világ legokosabb szerelői hozzánk, és megállapították, hogy a kád fölött, két csempe közötti hajszálrepedésen át ázott be a nem alattam lakó szomszéd. Biztos csak én vagyok túl laikus, de nem tudom elképzelni, hogyan mehetett volna be ott annyi víz, hogy aztán céltudatosan elkanyarogjon a messzi plafonig. Ehhez minimum napi 90 órában kellett volna zuhanyoznom. Mindenesetre, ha beáznátok a világ bármely pontján, tuti nálam kell keresni a felelős hajszálrepedést. Természetesen a faszkalap nem engedte be magához a szerelőket, nehogymá’ nála bontsanak.

A balhé kezdetén becsöngettem az alattam lakó nyanyához, hogy megkérdezzem, nála van-e bármi probléma, de a gangján nemhogy a rácsot, még az üveges ajtót se volt hajlandó kinyitni, így háromszor kellett elordibálnom, hogy mit akarok. Olyan gyorsan rázott le, mintha a baszk szeparatista terrorszervezet símaszkos képviselője lettem volna.

Bezzeg pár hónap múlva! A munkahelyemen reggel hív egy általam nem ismert telefonszám, vén banya hang: ő volt az, hogy beázik a plafonja. Gondolom az árvízi tudósításoktól megjött a kedve a témához, mert az nem lehet, hogy nála ne legyen valami izgalom. Már hívta is a közös képviseletet, hogy természetesen NÁLAM van a hiba, és azonnal vizsgálják át a lakásomat, hátha szét lehet verni valamit. Mondtam, hogy csengessenek nyugodtan, mert nem lesz otthon senki, és ha mégis, nem fogom beengedni, mert már a múltkor is mondtam, hogy nem az enyém a kurva lakás. Meg akartam adni a tulaj számát erre:

- Hát hívjon már vissza, mert mobilról telefonálok és hát az mégiscsak mobil!

- Sajnálom, de nem szeretném visszahívni, különben is dolgozom.

- Mér’ nem látja a telefonszámom, kedves Ypszilon??? (Ide az én keresztnevemet kell behelyettesíteni, teljes hosszúságában, ahogy csak a tanárok szólítják meg az embert, amikor valami vész közeleg)

- Hívjon vissza, mert most NEM ÉREK RÁ!

- De hát...

- Viszhall!

Egy perc múlva hív, megadom a számot.

- Ypszilon kedves, már akartam kérdezni, mit gurigat éjszaka? Ez valamilyen tornaeszköz lehet? Muszáj pont este 10-11 között tornázniuk hetek óta mindennap az ön szobájában és a konyhában ezzel a gurulós izével? Mondja már el mi ez? (Honnan tudja, melyik az én szobám vagy a konyha? Minden nap???)

Tájékoztattam, hogy előző este valóban bőrönddel érkeztem haza a fent említett időpontban, de különösebben nem tekintem testedzésnek a dolgot, és mivel egy hétig itthon se voltam, erős túlzásnak érzem a mindennap kifejezést. (Aki ismer, tudja hogy, én aztán nem tornázok, de azért még nem is gurulok.) Persze jól megsértődött a vén kurvája. Szerintem egyébként lakótárs sem gurigat semmit, még gurulós széke sincs, nekem meg nincs hely a szobámban rodeózni.

A nyanyának hála újra összeült a Fürdőszobavizsgáló Tudósok Társasága, és további bontanivalókról döntött. Ez még tavasszal volt, és az elátkozott fürdőszoba azóta is vonzza a hülyéket, mint pottyantós budi a legyeket…

Szomszédok

 

Vannak azok is. Sajnos.

 

Az élet egyik nagy aranyszabályaként feljegyezhetjük, hogy minden társasházban – vidéken utcában – lakik egy dilis, mégpedig a mi közvetlen szomszédságunkban. Jelentkezzen, akinél nem így van, mert többet is fel tudok ajánlani elvitelre.

Amikor XYLigeten laktam, szintén megfigyeltem ezt a jelenséget, de az utcánk valami atomsújtotta övezet lehet, mert halmozottan hülyék vettek körül minden felől. Velünk szemben egy nyanya lakott egy viszonylag normális házban, a kert végében meg a fia feleségestől egy odarittyentett sufniban. A családi versenysport az ivászat, amit a néni nyert meg pár éve. Folyamatosak az üvöltözések és verekedések, de talán a legzavarbaejtőbb az, hogy a pasi (a családi szlengben csak „Tónyó”) néha meztelenül mászkál kint, sőt sárgát is szokott dobni az udvaruk közepén ebben a szerkóban. További kedves elfoglaltsága a hajnali motorbőgetés (csak Simsonban gondolkodjatok) és a légpuskával lövöldözés.

Az utca végén lakott a banya szívszereleme, aki még hamarabb beadta a kulcsot, bár előtte még gyakran dugdosta az utcai nagy diófába, ugyanis ha sikerült eleget innia, az a meggyőződés lett úrrá rajta, hogy a mit sem sejtő diófa a kertkapu.

Az utca elején egy öreg faszi lakott, akit már gyerekkoromban sem szívleltem, mert mindig feljelentett a nagymamámnál, hogy pl. ’95. november 2-án és 5-én nem köszöntem neki, vagy nem elég hangosan. Persze a mama jófej, mindig elküldte a fenébe. Az önjelölt 3/3-as élete abból állt, hogy egész nap az utcán legeltette a tyúkjait, és mindenkit figyelt a fenti precízséggel, illetve „fenntartotta a rendet”. Például, ha valaki 5 km/óránál gyorsabban ment a kocsijával az amúgy is göröngyös földúton, ő másnap reggelre ásott egy krátert teljes útszélességben, amolyan forgalomelterelésként, hogy ne száguldozzanak má’ és ne poroljanak ott a „járműveikköl”. Csakhogy ezek az autók, szám szerint 3-4 db az utcában beljebb lakó családokhoz tartoztak, így közös erővel betemették a rögtönzött bombatölcsért, valahányszor az megjelent.

Mellettünk szintén egy főpletykás, rosszindulatú boszorkány lakik, aki a kerítésünkhöz telepítette a tyúkjait és non-stop velük társalog, kissé keresztapás hangján (valami lett a torkával a sok pletykálástól), közben meg hozzánk hesszel, sőt néha beleszól a teraszon folytatott beszélgetéseinkbe („Nem úgy van az aranyoskám!...”).

Volt egy másik néni, akinek sikerült ottalvós bérletet szerezni a zárt osztályra, olyan mutatványokkal, hogy nekiállt éjjel felkapálni a focipályát, közben meg torkaszakadtából énekelt valami indulót. Én nagyon tudok káromkodni, az e célra gyűjtögetett szókincsem is derekas, de tőle aztán lett volna mit tanulnom.

A másik oldalunkon a másik nagyszüleim laknak, így ez rendben is van, de nekik is kijutott a jóból. Mellettük egy házaspár él, ahol a pasas a bolond. Ha valakit el tud kapni, minimum félórában szidja neki a kommunistákat, bár az nem teljesen egyértelmű, hogy ő kinek szurkol. Örökké megújuló kertes házi probléma a vakondok felbukkanása (itt leszögezném, hogy 1 db=vakond, 2 db=vakondok! 3 db meg felőlem már lehet vakondokok is, de azt utálom, ha valaki (tulokok) többes számban mondja akkor is, ha csak egy kis bundás, kertésznadrágos állatkáról van szó), amit ő úgy próbált orvosolni, hogy kivitte a lukhoz a gázpalackjukat és elkezdte a földbe engedni a gázt, közben meg vígan cigizett, és természetesen ordibált át a kommunistákról, de nekünk sürgős fedezékbevonulnivalónk akadt.

Amikor Pestre költöztem hamar kiderült, hogy a ház főhülyéje természetesen pont mellettem lakik. Egy alkesz faszkalap buzgómóncsing, aki mindenbe beleüti az orrát. A ház alatti kisboltot heti szinten feljelenti, mert valaki néha hangoskodik lent egyet, de az persze nem számít, hogy ő minden este üvölt, mert be van rúgva mint az állat. Előttem a tulaj fia lakott a lakásban, velük nagyon jóban vagyok, rájuk is gyakran kihívta a rendőröket, ha feljött pár haver, netán előre kihirdetett pár fős házibuli volt.

Mi akkor ismerkedtünk meg, amikor a lakásban valamiért elzártam a vizet, ami saját, autonóm vezetékekkel és vízórával ellátott, különbejáratú vizemet jelenti, de ő hisztirohamot kapott, hogy nincs miattam vize. Pedig már erősen látszott rajta, hogy nem is szomjas. A hirtelen lerohanás miatt nem tudtam reálisan gondolkodni, és hagytam, hogy bejöjjön körülnézni vízügyben. Utána jött a felesége is, akivel kis híján összeverekedtek az előszobámban (mamámnál „veronda” :), majd ide-oda rohangált és mindent megpiszkált. A türelmem elfogyott, amikor a mosógépnél basztatta a csapot, és kértem, hogy menjenek haza, amire szintén folyosón birkózást adtak elő, mert csak a nő értett velem egyet.

Ezután a faszi előadta további sérelmét, miszerint egyik nap este fél kilenckor (!) két férfit hoztam fel a lakásba, és hangosan beszélgettem velük közel fél órán át! (Az egyik a pasim, a másik a haverja volt). Erre már igazán ideges lettem, és mondtam, hogy ehhez kurvára semmi köze, de aztán megkaptam a magamét, ugyanis ő bármikor feljelenthet, mert tudja ám, hogy mi folyik itt! Egy kicsit magam is kíváncsi lettem, de hamar belevágott (természetesen ordibálva), hogy figyelte, hogy mikor ki volt itt, és a beköltözésem óta (kb. 2 hét) különféle férfiak járnak ide! Tudja, hogy mivel foglalkozom a barátnőmmel együtt! (A kuncsaftok: barátom (na jó, vele tényleg volt valami :), nagybátyám költözéskor, tulaj, tulaj apja, barátnőm apja és öccse). A végén még visszafordult, és odakiabálta, hogy többet ne legyen itt hangos „balettozás”! Ezen azóta gondolkodom. Lehet, hogy zenehallgatást jelent?

A vizes hisztiből rájöttem, hogy bizony ez a majom lopja a vizemet, ami a vízórán is egyértelműen látszott, mert vígan forgott, amikor odaát engedte a vizet, és ha én ilyenkor némi rosszindulattól és kíváncsiságtól vezérelve elzártam, odaát szörcsögés majd káromkodás következett, aztán pedig a csengőm tövig nyomása. Bevallom nektek, hogy időnként bizony elzártam a vizet, hogy spóroljak, de főleg azért, mert jólesett :D

Amikor a rocker fiú beköltözőben volt, már a folyosón letámadta, hogy meg ne próbáljon házibulit rendezni, stb., stb. Szerencsére felkészítettem, hogy gyagyás a szomszéd, de erre még én sem számítottam, tök ciki volt.

Ha véletlenül összefutottam vele, folyton azzal fárasztott, hogy holnap legyek otthon, mert hívja a szerelőket és „ki kell bontani a falat”. A hülye vize miatt, vagy néha azért, mert beázik valamije. Egyszer volt szerencsétlenségem vele liftezni a negyedikre, a végén már majdnem elájultam, bár csak az elején vettem levegőt, de azt is kár volt. Alapból büdös ez a gyökér, de még totál részeg is volt és folyamatosan beszélt a képembe, én pedig magamban már a ház belmagasságát is elátkoztam. Amikor előrerohantam, hogy majd én lépcsőzök (nem vagyok sportember, futni és lépcsőzni csak életveszély esetén szoktam), nehogy megvárjon, azt is jól megszívtam, mert félórát üldögélhettem a harmadikon mire sikerült kitámolyognia a liftből, és valahogy beletalálnia a zárjába.

Már ahogy beszél, az rohadt idegesítő, mert lekezelően, szájbarágósan adja elő a mondandóját, mindent legalább 7-8-9-szer elismétel (komolyan!!!), majd újrakezdi, hiába köszönök el. Egy kétszavas közlés legalább negyed óra pocsékolást jelent az életemből. Egyszer, amikor részegen morgott valami baromságért, úgy felhúzta magát, hogy egyre hangosabban ismételgetett egy - a dolog szempontjából tök lényegtelen - mondatrészletet, ahol megakadt a lemez, majd a saját szavába vágott, amitől teljesen kiborult. Én meg röhögőgörcsöt kaptam :D

Két hónapig idegesített azzal, hogy kifigyelte hánykor érek haza, és ilyenkor beállt a gangomra néző ablakába és bámult, amíg kinyitottam és bezártam a rácsot és elmentem az ajtómig. Nem tudom, miért húztam fel magam ezen annyira, de kevés idegesítőbb dolgot tudnék mondani.

Sajnos egy az egyben áthallani, amiket otthon ordibál, és minden este legalább 11-ig ez a programja. Ha nincs otthon a nő, (aki talán nem is a felesége, mert gyakran hallani a Jenőről, aki viszont tuti a boyfriend), akkor felhív telefonon kb. bárkit. Ha senki nincs kéznél a rendőröket, és elmagyarázza nekik, hogy szerinte az utcánkban hány autós, motoros és gyalogos járőrt kellene kivezényelni, csak úgy a rend kedvéért, majd megpróbálja rávenni őket, hogy küldjenek ki hozzá 2 db gyalogosat, mert nekik részletesebben kifejtené, hogy látja ő a helyzetet. Bármilyen hivatalos szervet szívesen hív, és nagy udvariaskodások, és érthetetlen mondatvirágok után mond nekik valami baromságot. Ismerősöket is hívogat: (nincs szünet sehol, az áldozat nem jut szóhoz, ömlesztve megy az akusztikus merénylet) Kérlek szépen, szerbusz, azért telefonálok, azért hívtalak föl, hogy elmondjam neked, figyelj, már rég fel akartalak hívni, remélem nem zavarlak, ugye nem zavarlak mostan, már a hogyishívják miatt is akartalak hívni, de, remélem azért jól vagytok, már egészségileg, szóval azért keresnélek, azért keresnélek tégedet, mert az lenne az én nagy-nagy problémám, hogy SOS-be szükségem lenne egy mélyhűtő ajtóra! Ez megtörtént eset! :D Amikor meghallottam, majdnem belefulladtam a fürdőkádba, úgy röhögtem :D

A nővel három témát szoktak magas szinten feszegetni: hol van x valami, szarás, szex. Ezeken kívül semmi normális dologról nem beszélnek, max. a Jenőről. A pasi mindig kérdezi hogy hol van a …, ide bármi behelyettesíthető, krumplitól izéig, de az hót ziher, hogy a hűtőben lesz. Meg is ordibálja neki a nő, erre ő nagy csodálkozva: a hűtőben??? Hát már én is tudtam előre, hogy ott lesz! Néha leküzdhetetlen vágyat érzek, hogy ilyenkor átordítsak, hogy a kibaszott hűtőben van bazmeg!

Vigyázat, undi részekhez érünk! Minden este hosszan érdeklődik mennyit kakkantott a néni aznap, és rábeszéli, hogy még prezentáljon valamit, amit le is ellenőriz és a szokásos kiabálós, hatszor ismétlős módon értékel is. („Kakájjál, látni akarom a kakálásodat, egy nőnek napi két kilót kell kakálni!”) Amikor Cs eleinte nálam volt, próbáltam eltitkolni előle, hogy ilyen beteg állatok laknak a szomszédban, ezért folyton követtem a fürdőszobába és próbáltam elterelni a figyelmét. Miközben fogat mosott én folyamatosan beszéltem, ami elég nehéz úgy, ha az embernek nincs semmi lényeges mondanivalója. Szerintem már teljesen hülyének nézett, amikor egy pillanatnyi szünetben meghallotta, mi folyik a szomszédban. Elég ciki volt bevallani, esküszöm ide még vendégeket sem merek hívni.

A szex témáról nem írok inkább, mert nem akarom, hogy örökre elmenjen a kedvetek a dologtól. Röviden annyi, hogy nem túl guszta vagy meggyőző érvekkel próbálja rávenni a nőt valamire, de szerintem még sose jött össze neki. Most is épp ez a műsorszám megy odaát, Ne fürgyé' le Gyuri is megirigyelné.

Kupi az albérletben

 

Kár volt lányt választani, főleg ezt a példányt

 

Másnap reggel mindenre elszánt voltam, - meg persze iszonyú fáradt -, de őnagysága aludt, hiába csapkodtam az ajtókat, és zörögtem tiszta erőből nem kelt fel, direktbe felébreszteni meg nem akartam egy ilyen őrültet. Bizonyára ki kellett pihennie az előadást és a befalt gyógyszereket. Gondoltam majd délután kilakoltatom, de addigra persze eltűnt. Hátrahagyott egy csokit és egy bocsánatkérést „hogy felébresztett”, reméli nem voltam túl álmos napközben… De bazmeg! És ez volt a legkisebb bajom.

Hívogattam telefonon, de nem lehetett elérni, hetekig nem is került elő. Viszont a gengszter bácsi meglátogatott.

Pár nap múlva estefelé valaki tiszta erőből rátehénkedett a csengőre, ami soha semmi jót nem jelent, úgyhogy lélekben felkészültem, hogy a pöcs szomszédot kell elküldeni a bánatba, de meglepetésemre lakótárs öreg pártfogója volt az, egy sráccal és egy rakás elegánsan szemeteszsákba dobált holmival kiegészítve.

A kedélyes csevegést azzal indította, hogy adjam má’ vissza a kauciót meg a lakbért, mert azért jött, meg hogy itt hagyja a lány cuccát. Én igyekeztem tőlem telhető legtürelmesebb módon elmagyarázni, hogy a lakbért alapból felejtse el, hogy mire való a kaució, meg hogy határozott időre szóló szerződésünk van a lánnyal, és nem pedig vele. Még hőbörgött egy darabig, majd beérte volna egy írással, hogy majd egyszer adok neki pénzt (???). Csodálatos jogi szpícset nyomtam (köntösben és zöld kutyamamuszban), ami végül meggyőzte, hogy semmit nem követelhet rajtam. Ezután tájékoztatott, hogy nem fog sokáig itt lakni a lány, mert úgysem fog tudni fizetni, amitől nekem titokban repesett a kicsi szívem.

Kissé megsértődve lebaszták a cuccokat a gangra, hogy ezeket vigyem má’ be. Tájékoztattam, hogy felőlem ott lehetnek szétdobálva karácsonyig, mert én ugyan senki szarjait nem fogom pakolgatni, erre nagy nehezen a srác behordta az előszoba közepére. Hát innen már kénytelen voltam tovább dózerolni a szobájáig, hogy ne ezeket a gyanús holmikat kelljen kerülgetnem. Ugyanis a zsákokból kb. 15 cm sarkú – nem kifejezetten utcai viseletre, inkább táncikálásra (térdelésre) kifejlesztett - szandik borultak ki átlátszó, piros, csillogós, és neon színekben, valamint hasonló stílusú necc/latex/tollas bugyikák, meg mindenféle izék.

Kénytelen voltam elismerni, hogy már megint alaposan beválasztottam, mert ez a lány nemcsak pszichiátriai eset, de még kurva is.

Aztán mire előkerült lenyugodtam, végül is nem az én dolgom, hogy mivel keresi a pénzét, amíg nem hozza haza a munkáját. Aztán megint egy kissé ideges lettem, amikor megpróbált megnyugtatni. Megígérte, hogy többet olyan hiszti nem lesz, mert a pánikbetegségét remekül tudja kezelni (aha, tanúsíthatom), és a „barátjával” is szakított, akitől nem kell félni, mert ha majd jön balhézni, kihívhatjuk a rendőröket. Micsoda idill és boldogság! Kívánhat egyebet az ember? Biztosított róla, hogy új életet kezdett, a pszichiátrián kapott legális gyógyszereket, és otthon Boszniában már van egy új szerelme. Mily szép, reményekkel teli jövő! Reggelre meg megette a paprikáimat. Kegyetlen világ ez.

Én az esedékes fizetési határidőt vártam, számoltam hányat kell aludni, míg új, esetleg még defektesebb lakótársam lehet.

Sajnálatos módon befizette neki a lakbért és a rezsit a strici bá’, mert addigra újra fellobbant az (üzletszerű) szerelem. Bár a közlemény rovatban kölcsön xy-nak volt feltüntetve :D

Az tette elviselhetővé az együtt lakást, hogy tényleg nagyon ritkán bukkant fel a lány. Volt, hogy arról panaszkodott mennyire kihasználja a faszi, ezért csak addig fog járni vele, míg befizeti a tandíját, majd órákon át üvöltöztek telefonon, amíg a lány elfogadhatónak találta az esti randevú feltételeit. „Hogy képzeled, hogy így kiszámolod a pénzt? Miből vegyek cigit? Sportolni akarok, fizessél már be! És kell, hogy legyen valami szórakozásom is! Mégis mit dolgozzak? Mennyit adsz most? Jó de akkor vegyél nekem egy mp3 lejátszót és egy csizmát holnapig! Jó akkor átjövök, de nem fogok mosogatni!!!” A végén már egész megsajnáltam az öreget :D

Legközelebb sírva hívott telefonon, hogy elvesztette a kulcsot, olyan nagy a rendetlenség a pasinál, és valahogy most nem is alkalmas neki átmenni hozzá megkeresni. Végül kinyögte, hogy zárat kéne cserélni, mert fél, hogy a gengszter bácsi vette el, és esetleg elhordja majd a lakásból a dolgainkat. Nekem több se kellett, hogy azonnal lakatossá avanzsáljak, bár a tulajdonosnak elég ciki pár havonta beadagolni, hogy már megint új kulcskészletünk van.

Ez a szenvedélyes szerelem így folytatódott, majd hosszabb időre eltűnt a lány (nem mondom, hogy hiányoltam), de gondoltam felhívom, hogy megint elérkeztünk a fizetési határidőhöz. A telefonját a faszi vette fel, és röpke 20 percben megtudtam a következőket: 
- lakótárs kórházban van, ezért „már nem a barátja, mert így nem éri meg neki finanszírozni a csaj dolgait”, hogy folyton benn tartják

- nincs semmi baja, csak nem érzi jól magát

- nem, sajnos a lánnyal nem beszélhetek, mert olyan helyen van ahol nem szabad telefonálni (zárt osztály!!! De végre nem nálunk)

- nem tudja, mikor engedik ki, vagy kinek szólhatnék, hogy elvigye a cuccát

Majd nekiállt siránkozni, hogy milyen rossz az élete! Hallgathattam, hogy milyen nyavalyái vannak… Mondtam, hogy nagyon sajnálom, remélem, mielőbb megdöglik gyógyul, és leraktam. Ő még beszélt volna, ki tudja mennyit, de közben eszembe jutott, hogy sürgős zárcserélnivalóm van.

Két héttel később sikerült kiharcolnom, hogy valami barátnő eljöjjön, segítsen összepakolni, és kihordani legalább a nappaliba a dolgait, mert továbbra is bizonytalan volt, hogy mikor fog előkerülni és elköltözni (nem mertem egyedül vállalkozni a feladatra, és valahogy gusztusom sem volt hozzá az első pillantás után: óriási rendetlenség, szeméttől használt bugyiig minden szerteszét hajigálva). A szobába viszont sürgősen kellett szereznem új bentlakó pácienst, mert egyedül nehéz fizetni az egész lakást, ha nincs az embernek egy öreg futtatója. Ekkor volt szerencsém nagyobb betekintést nyerni az életébe. Munkaruhából minden megtalálható volt, egy könyvre való pszichiátriai zárójelentés, illetve részletes nyilvántartások a feladatairól (pl. „János, 54, XII. kerület, szerda 20:00 óra, igényes üzletember”), és azt is összeírta, hogy mennyit keresett (jól ment a bolt). Mire összepakoltunk, már a barátnője is igen csodálkozó állapotba került.

Teltek a hónapok, akadt még elviselhetetlenebb lakótársam, és már épp garázsvásárban gondolkoztam (18 éven felülieknek!), amikor beállított az új lovagjával a cuccokért. Valószínűleg már egy ideje tervezte a váltást, mert összegyűjtött néhány „ilyen-olyan pasi fiatal lányt támogatna hosszú távon” hirdetést. Egyébként jó cserét csinált, mert az új főnök 10 évvel fiatalabb volt az előzőnél, és kocsival is rendelkezett. Végre sikerült érzékeny búcsút vennünk egymástól, én pedig miután elmentek örömömben végigszökdécseltem az egész lakáson :D

Csak az árnyékolta be a boldogságomat, hogy azóta sokkal gyagyásabb alakkal lakom.

Következő lakótárs

 

A zárt osztály ehhez képes kutya fasza füle

 

A rocker srác ugye elég alacsonyra tette a mércét, de képzeljétek, sikerült olyat kifognom, aki még ezt is alaposan alulmúlta!

Általában fiúkkal jobban kijövök, mint lányokkal, de lakótárskeresésben nem akartam diszkriminálni (bár azért a szívem mélyén szurkoltam, hogy pasi legyen a végeredmény). Valahogy mindig fiúk között voltam, a barátaim túlnyomó része a fütyis táborba tartozik, és én is inkább fiús dolgokat szeretek csinálni, emiatt nem is nagyon értek a női marhaságokhoz, következésképpen hozzájuk se nagyon tudok szólni. Amikor új voltam a munkahelyemen vért izzadtam, hogy bekapcsolódjak a beszélgetésekbe, amik tipikusan az alábbi témákat feszegették magas fokon: műköröm, plázában vásárlás, ki hogyan öltözködik, fodrász stb. Illetve időnként Való Világgal nehezítve a feladványt, amiből soha egy részt sem láttam, mert nem szoktam tévézni (helyette nézek végtelen mennyiségű filmet és sorozatot, na nem ilyen Rozalindákra kell gondolni). Amikor arról volt szó, hogy milyen ízléstelen már tornacipőben járni erre a munkahelyre, én csak a cipőmet, pontosabban az acélbetétes bakancsomat nézegettem, és rájöttem, hogy sosem fog sikerülni beilleszkednem ezek közé a tyúkok közé (bár van köztük, akit szeretek), és nem is akarok, szóval átpártoltam a fiúkhoz. Ez eleinte nagy port kavart itt a biliben, főleg egyes karót nyelt libáknál, de ez engem már nem érdekelt, mert nagyon boldog voltam a srácokkal, akik tök jófejek, lehet velük mindenről beszélgetni, ökörködni, és feldobják ezeket a fos hétköznapokat :)

Szóval a lány lakótársjelöltek egy icipici hátrányból indultak, - inkább kupi legyen otthon, mint hisztéria alapon -, de jött egy lány, aki egész normálisnak tűnt és sikerült jól elbeszélgetnem vele arról, hogy egyetemre készül (bár elmúlt 30), és hogy nekem is nagy vágyam, hogy az unalmas közgazdász szarjaim után pszichológiát tanuljak.

Rá esett a választás, ami minden értelemben elhozta a kupit szerény otthonomba.

Amikor jött aláírni a szerződést, kértem, hogy hozzon egy tanút, jómagam is prezentáltam egyet. Megérkezett a pasijával, aki mint kiderült 68 éves, és ő fizet majd mindent. Képzeljetek el egy öreg, dagadt, amolyan cigányvajda kinézetű embert (minden rasszizmus nélkül), kalapban, lengyelpiaci kígyóbőr cipőben, mindenféle bizsu pecsétgyűrűkkel, és természetesen napszemüvegben (téli este volt). Itt már erősen aggódtam, de nem mertem visszamondani a bizniszt, mert úgy éreztem nincs közöm hozzá, hogy kivel jár, csak reménykedtem, hogy ritkán jön majd hozzánk ez a vén szar, aki egyébként mindenért akadékoskodott, ami a szerződésben volt. Mit jelent az, hogy nem lehet állatot tartani? Ha ő jön egy kutyával, azt nem hozhatja be? Fél órára sem? Nem hát, és inkább ne is jöjjön egyáltalán, mert elhányom magam, ha elképzelem, hogy használja a fürdőkádat… Akkor már inkább a kutya! Szerencsére nem óhajtott nálunk tartózkodni a papi.

Közben folyamatosan hangsúlyozta, hogy menő orvos és bármit megengedhet magának (a lengyelpiacon?), neki ez a lakbér semmi, zsebből megveszi fél Pestet, ha akarja, de minden közüzemi számlán picsogott, hogy miért annyi. A szerződésből megtudtam az adataikat, (a leány egyébként Boszniából származott) és rákerestem neten a bácsira. Elég egyedi neve volt, ezért hamar megtaláltam. Sajnos.

Kiderült, hogy valóban orvos volt Amerikában, ahol lecsukták, mert illegálisan gyógyszereket (pl. Vicodint) és drogokat árult, lehúzta a betegeit, orvosi műhibákat vétett, ja igen, és a hab a tortán, hogy kiskorú lányokkal kereskedett, és ő maga is igénybe vette szegényeket. A letartóztatási adatok mellett fénykép is volt, amin az én drága lakótársam jövendőbelije mosolygott, a börtönös filmekből jól ismert narancssárga kezeslábasban.

Az új lakótársam ekkor már beköltözött, én pedig elkezdtem zárni a szobámat. Ezután már kicsit beszartam, hogy nem lesz ez egy díszmenet, de igyekeztem azzal nyugtatni magam, hogy túl sok helyszínelőket nézek, és az ment az agyamra. Jobbnak láttam nem szólni semmit a lánynak, több okból:

- Lehet, hogy azóta jó útra tért a strici bácsi, és ő lett isten legkezesebb báránya

- Mi van, ha itthon is körözik valami nyalánkságért?

- Nem kéne elrontani egy ilyen szépen bimbózó szerelmet csúnya, régi, sötét titkokkal

- Honnan is tudok én erről és mi közöm hozzá?

- Nem szeretném felkockázva, több nejlonzsákban találni magam

Úgy határoztam a lakás tulajdonosát is kár lenne ilyen csip-csup dolgokkal idegesíteni. Jó okot pedig nem sikerült kitalálnom a szerződés felmondására, (nem szimpi a pasid?), ráadásul lefoglalt, hogy Angliába készültem.

Szerencsére ritkán volt itthon a lány, legtöbbször csak akkor jött, ha összeveszett a gengszter bácsival, ilyenkor telefonon ordítoztak egymással majd lelépett.

Amikor először ott aludt, hozta egy „másik barátját”, egy fiatalabb srácot, aki azért érkezett Pestre, hogy megfürödjön nálunk, és hivatalos papírokat intézzen, többek között némi büntetést közterületen történő életvitelszerű tartózkodásért (ez később derült ki). Egyébként alapos munkát végzett, mert a fürdőszobában nem maradt használatlanul egyetlen cuccom sem, beleértve a hajbalzsamot és az arcradírozó kencét is. A dolgaim kölcsönvételét nem is igyekeztek titkolni, mert minden tubuson vastagon folyt le a kinyomott anyag. Másnap jeleztem, hogy ez itt kérem, nem wellness szálloda, mindenki vegyen magának saját cuccokat, és azt használja. Ők meg megkértek, hogy kísérjem már le a srácot a villamoshoz, ekkor volt szerencsék jobban megismerkedni, de én már a liftben majd hülyét kaptam, mert folyamatosan visítva röhögött ez a szerencsétlen, majd letámadta a ház előtti csövest, hogy adjon neki cigit (én nem tudtam adni, mert nem cigizek). Gyorsan kihasználtam a remek lehetőséget és elfutottam, kiabálva, hogy jaj le ne késsem a villamosomat… Ő szerencsére nem jött többet.

Kb. 2 hét telt el, amikor másodszorra aludt a lakásban a csajszi, mert összebalhéztak valami pénzen az öreggel. Este 11-ig ki-be rohangált, telefonálgatott, hisztizett, meg cigizett a gangon. Én gondoltam megpróbálok aludni, mert holnap dolgozni kell menni, ugyanis nincs ilyen stílusos, szexis, gazdag pasim, aki támogasson sok-sok pénzzel.

Gyerekek, arra ébredtem, hogy beront a szobámba és sikítva ordítja, hogy hívjak mentőt mert meg fog halni!!! Mire nagyjából felébredtem, már a konyhában üvöltött, szóval elvetettem a rémálom megnyugtató lehetőségét, és kitámolyogtam, miközben már hívtam is a mentőket. Ő a földön fetrengett és csapkodta a fejét a járólapba, közben pedig csak addig hagyta abba a műsort, amíg bele-bele szólt, hogy mit mondjak a mentősnek. Ekkor avatott be, hogy gyakran vendégszerepel a pszichiátrián, és rengeteg fajta gyógyszert szed, amikből most találomra beszedett valamennyit. Ez a mennyiség folyamatosan nőtt, ahogy kiderült, hogy a mentősök nem hajlandóak érte jönni. Mondták neki, hogy hagyja abba a hisztériát, mert nincs semmi baja, elbeszélgettek vele telefonon, és láss csodát! Hirtelen elmúlt minden baj, és otthonunk újra a nyugalom kellemes szigete lett. Kivéve persze nekem, mert ezután a produkció után nem akartam elhinni, hogy nem viszik el, és itt kell maradnom az éjszaka közepén ezzel az őrülttel. Legalább engem vittek volna el.

Nagyon ijesztő volt az előadás, azt sem tudtam közben, hogy lefogjam, nyakon öntsem vízzel, vagy leüssem. Órák múlva is tiszta ideg voltam az ijedségtől, bár ő felebaráti szeretetéről tanúbizonyságot téve megkínált a készleteiből, többféle nyugtatóból is választhattam volna. Egyszerűen nem hittem el, hogy ilyesmi megtörténhet, és teljes ledöbbentségemben végighallgattam, hogy a tragédia kiváltó oka az volt, hogy a faszi nem fizette be a felvételijének a csekkjét. Megkért, hogy netezhessen a gépemen a szobámban, amibe én holdkóros állapotomban beleegyeztem, olyan szinten nem voltam magamnál. Ha arra kér, hogy sógyurmázzunk az éjszaka közepén, talán abba is simán belementem volna. Ő tökéletesen otthon érezte magát a szobámban, jókedvűen magyarázott, megnézte a felvételijével kapcsolatos dolgokat, majd amikor elálmosodott elvonult a szobájába. Én ez idő alatt eznemlehetigaz fejjel ültem az ágyamon: tátott száj, kimeresztett szemek, és bólogattam, ha kellett. Miután elment a lehető leghalkabban bezártam a szobám, becsúsztattam a pillangókésem a párnám alá, és felhívtam Cs-t, aki épp éjszakás volt, hogy elsuttogjam mi történt, hátha kettőnknek sikerül feldolgozni. A nagy terv az volt, hogy másnap könyörtelenül kihajítom, mert úgy éreztem, ezek után minden okom, és jogom megvan hozzá. Hát persze, hogy nem sikerült :S