Napjaim sírkertje

Tutyimutyi házinéni

 

Meg kéne tanulnom baszogatni másokat

A soron következő lakótársam egy magas, vékony, hosszú hajú rocker srác lett. Ugye milyen jól hangzik? :) Sajnos csak hangzik, mert szegény fiú nem volt egy szépség, T barátnőm szerint pedig egyenesen olyan félelmetes volt, hogy egy sorozatgyilkos is megirigyelte volna :D

Sebaj, nem élettársat kerestem, és ő legalább nem sumákolt amikor fizetni kellett, azaz mindig szólt előre, hogy nem fog tudni fizetni (de végül mindig megadta). A fő probléma az volt vele, hogy a takarítás és tisztaság nagyon távol állt a lelkivilágától. Én nem akartam gonosz házinéni lenni, aki folyton repked a seprűjén és nyaggatja a szegény albérlőjét mindenféle aprósággal, szóval inkább nem szóltam semmiért.

Jól van, valljuk be, hogy egy Nyúl Béla vagyok, utálok konfrontálódni, és inkább magamban hőzöngök, ahelyett, hogy leordibálnám az emberek fejét, amikor megérdemlik. Egyébként a héten mesélte A munkatársam (és cimborám), hogy ő is ilyen, viszont van egy kipróbált taktikája, mégpedig jó hangosan szentségel az adott üggyel kapcsolatban, hogy a másik is hallja. Így nem kell elé járulni és veszekedni, viszont legközelebb már nem fordul elő a dolog. Pl. az ő szintén csodás lakótársa berúgott és összehányta a klotyót, A pedig amikor meglátta, odabent nekiállt ordibálni: Fújj, undorító részeg disznó! Összehányja a WC-t és úgy hagyja??? Ki látott már ilyet? Mocskos állat, a jó kurva anyját az ilyennek,  stb. Ezt addig kell csinálni, amíg jólesik, megoldja a problémát és a feszültséget is segít levezetni. Sajnos én ehhez sem vagyok elég bátor, csak magamban szoktam morogni (bár ennél sokkal cifrábban).

A sorozatgyilkos sráccal egyébkén több, mint egy évig laktam együtt, és ez idő alatt sikerült nekem is kifejleszteni néhány lakótársnevelő módszert, amiket nem igazán ajánlok senkinek.

Vegyük például a konyhai ügyeket. Főzni szerencsére nem nagyon főzött, viszont rengeteg kaját hozott otthonról, amiknek a kellékei előbb utóbb a mosogatóban kötöttek ki, már szerencsés esetben.

Szerencsétlen esetben a hűtőben romladoztak, és a műanyag kajásdobozok ijesztően púposodtak, horpadoztak a kialakulóban lévő új életformák megjelenésének köszönhetően (itt hónapos távlatokban kell gondolkozni). Ilyenkor egy post it-en megüzentem neki, hogy csináljon valamit velük, mielőtt az alienek elfoglalják a Földet, és különben is benne van a szerződésben, hogy nem lehet háziállatot tartani. (Na igen, ez sem egy bátor megoldás, post it királylány!) Egyébként szerintem ő is félt a cuccoktól, mert ilyenkor dobozostól vitte le őket a kukába.

Eleinte elmosogattam helyette, mert zavart a kupi, főleg ha már büdös dolgok éktelenkedtek a mosogatóban. Később már csak a saját és a lakás készletéhez tartozó tárgyakat halásztam ki a dolgai közül, a többit pedig a mosogató másik felében gyűjtögettük. Örök tanulság, hogy ilyenkor szárazon kell tartani a kupacot, mert ha víz éri az undormányos kajamaradékokat, itt is bekövetkezhet új élet kialakulása, és arra figyelhetünk fel, hogy gyanús muslica rajok vonulnak a lakásban. Én álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyesmi megtörténhet, de miután napokig kutattam rejtegetett cefre után, végül rájöttem az igazságra, hogy tovább nem várhat az elmosogattatás, főleg, hogy már nem tudtam hova tornyozni a sok szart, kb. 4 hónap termését. A Nagy Mosogatás egyébként irtó vicces volt, többszöri post it kézbesítés, majd szóbeli kérvényezés után került rá sor. Drágáim, ez a fiú még tényleg soha életében nem mosogatott, azt sem tudta, hogy a szivacs melyik oldalát használja, mondjuk nem volt egyszerű dolga az alaposan megszáradt kajákkal és néhol már vízköves cuccokkal. A művelet azzal kezdődött, hogy a kupac felét kidobta a szemétbe, majd a maradéknak a felét is. Gondoltam segítek neki és néhány lájtosabb darabot elmostam, közben pedig folyamatosan fuldokoltam a röhögéstől, hogy mit össze kínlódik, és csodálkozik, hogy hogy lehet ilyen nehéz tisztára suvickolni valamit. Mutatta, hogy a fém kiszedőkanala már kész is, de amikor le akarta rakni a csöpögtetőre kiderült, hogy a nyele úgy ragad az olajtól, hogy nem tudta letenni :D

A tűzhelyen kizárólag fagyasztott sültkrumplit sütött (kifejezetten azt követően, hogy letakarítottam), amitől minden csupa olaj lett, ezért egy idő után hidegháborút hirdettem, és én sem takarítottam le többé. Hát ez cseppet sem zavarta őt, csak ugye engem. Végül hosszas tépelődés után úgy döntöttem ideje rendet rakni, mert az nem állapot, hogy nem merek áthívni senkit, és úgy kell rejtegetnem a gáztűzhelyt, mintha hulla lenne a lakásban. Órákig tartott levakarni a koszt, és még hátra volt egy lábasban (sajnos pont az én lábasom volt az áldozat) némi kocsonyává változott olaj. Ezt felmelegítettem, majd gyorsan beöntöttem a budiba és lehúztam. Óóóriási hiba volt. A hidegvíztől ugyanis az olaj visszakocsonyásodott, és összefüggő réteget képezett a WC csésze minden részére. Így további órákat töltöttem immár klotyótakarítással, - melyben a WC kefe is áldozatul esett - majd szegény lábaska megmentésével. Egy hullát egyszerűbb lett volna eltüntetni.

Hadd vezessem tovább az erős idegzetű olvasókat a fürdőszobába. A mosdóba borotválkozott, majd amikor szakállat növesztett, idenyirkálta a szőrét (Fújj! A mocskos állatja, hát nem idenyirkálja a szőrét rá a mosdóra, a polcra meg a fogkefémre???), ami tömeges csodálkozáshoz vezetett. Én ugyanis nem voltam hajlandó duguláselhárítani, ő meg nagyon meglepődött hogy valamiért nem megy le a víz. Én azon csodálkoztam, hogy nem esik le neki, hogy a medvényi szőr az ok, ami semmi esetre sem kapcsolható hozzám. Mivel nem tudott többé borotválkozni, végül megszerelte a lefolyót (képzeljem el, tele volt szőrrel!), de ehhez több napig állt benne a szőrös víz… Ez a körforgás (szőrforgás :D) havonta ismétlődött: dugulás, csodálkozás, szerelés.

Egyébként alapvetően jól kijöttünk, és sokat hülyéskedtünk. Segítettem neki fóliázgatni az új tetkóit, és mindig elmesélte éppen milyen őrült nőket fogott ki rockerek.hu-ról, míg végül talált valami hasonszőrű :D lányt akivel összeköltözött.

Persze előtte még rendezett egy váratlan szilveszteri házibulit, aminek a romjai és a szobája több hétre elegendő takarítanivalót hagyott hátra nekem. (Azt inkább le sem írom, mik maradtak a hűtőben, de az éj leple alatt kellett lecsempésznem őket a kukába)