Napjaim sírkertje

Olyan fáradt vagyok, mint az ólajtó

Nem tudom, miért írtam végül ridikülről

Szegény blogom nem halad valami jól, pedig már bizonyára több ezren kattintotok ide, hogy vajon írtam-e valami újat. Főleg, hogy még senkinek sem szóltam róla :D

Sajnos az a helyzet hogy mostanában rengeteget kell túlóráznom, sőt még szombatonként is ott esz a fene a munkahelyemen, emiatt viszont iszonyú fáradt vagyok. Nem is aludtam túl jól, mert végig baszogatott egy szúnyog, és folyamatosan marhaságokat álmodtam. Pl. Ligeten voltunk Cs-val a pataknál, ahol mindenféle madarak repkedtek, köztük sült vadkacsák (!) és tök mérges voltam, hogy egyet sem kap el, pedig mindig ő mellette repültek el.

Reggel valószínűleg nem ébredtem fel, csak robotpilótára kapcsolva intéztem a reggeli rutint: ébresztő, szundi, szundi, zuhany, 30 perc valami, amire sose tudok visszaemlékezni, hogy mi az istennel ment el az idő, ezt követi a basszamegelkések stresszor, ami segít, hogy 10 perc alatt felöltözzek, mentsem a menthetőt az arcomból és a hajamból, meg bedobjak valami kaját a retikülbe.

(Erre én sem voltam felkészülve, de úgy néz ki, itt becsúszik a történetbe egy hosszabb, kulturális szempontból hiánypótló, tudományos értekezés a retikülről.)

A nagymamám nagy nyelvújító, rengeteg mindent másképp mondd, például itt a "ritikül", ami a retikül és a ridikül mixtúrája. Na majd mesélek, mert vannak még viccesek, én nagyon szeretem őket és igyekszem minél többet megjegyezni, mert igazán kedvesek a szívemnek.

Egyébként nincs erre valami értelmes szó?? Bevallom, én sosem merem kimondani, egyrészt félek, hogy belekeveredek a sok variációba és végül valami baromságot mondok, másrészt meg szerintem tök idétlen. Nézzétek csak meg leírva: ridikül. Isn't it ridiculous? Szerintem elég ridikjülösz, szóval mindig elsumákolom és azt mondom táska, odabökve a gyanús elemre, hogy mindenkinek egyértelmű legyen.

Aztán itt van Szép Ernő Lila akác könyve, amit egyszer régen olvastam. Röviden összefoglalva elég unalmas, régi módi, romantikus sztori, aminek csak kb. az első mondata volt érdekes. Én személy szerint alig bírtam kivárni mikor dugnak már, viszont remek szórakozást nyújthat, ha az ember arra koncentrál közben, hogy hányféleképpen kínlódik az író az ominózus szóval. Szerintem neki is hasonló problémát okozott, mint nekem :D

Kigyűjtöttem nektek ctr+f barátommal a legizgalmasabb retis mondatokat, ha valaki mégsem akarja ezért végig nyálazni:  

„Egy fekete retikül feküdt a padon a lány mellett, vagyis inkább csak egy nagyobbacska pénztárca fogóval.”

„Elrántotta a derekát, felkapta a retiküljét vagy mijét és a térdére csapta.” 

Szóval mi is ez a vacak? :)

„Meg hogy ül és a reticulejében babrál és a festékes stifttel bekeni tükörből az ajkát és zsebkendőt használ az orrához. Az ilyen pillanatok kérlek olyan kínt csináltak bennem, én nem tudom miért, ilyenkor mindig inkább odanéztem a színpadra vagy elkezdtem olvasni a Magyar Színpadot.” 

Hallatlan! Oda sem bírt nézni a bácsi :D

„Operába szaladnak fehér selyem kendővel a hajukon kis sorsú nők ünneplő rózsaszín reticule-t lógatva.” 

Vigyázat hölgyeim, a rózsaszín reticule-tól kis sorsúnak tűnhetünk!

„Egy nagy reticulet lógáz közben a kezéből. Ezeknél a nőknél mindig náluk van a reticule, mint a párisi minisztereknél az irattáska. Indultam, hogy bemegyek a többiekhez a páholyba. Ahogy elmegyek a kis nő mellett, direkt a térdemhez löki a reticule-jét. És azt mondja: — Lila akác — és nevet egyet hozzá.

Nini. Megállottam. Tényleg ! Én már úgy elfelejtettem ezt a kis nőt, mint ahogy egy elhajított cigarettavéget elfelejtünk.” 

Az ilyen faszt jól fejbe kell kúrni a retiküllel!

„És itt ólálkodnak és mászkálnak a bejáratnál nagy komoly reticulej-ükkel, mintha vásárcsarnokba jöttek volna…”

„A nőnek az asztalon volt a muffja s a muffon rajta volt a reticuleje, matt bőr reticule volt egy kis magyar hímzéssel, amilyen akkor divat volt.” 

A muffotok mellé jobb ha beszereztek egy matt bőr reticulej-t, hogy felkeltsétek a férfiak figyelmét! Nem kívánatos alakokat pedig nyugodtan küldjetek el a fenébe:

 „Mit nyúlkál a ridikülömbe!”

 „Felkapta a fejét és a reticulejét felém lökte, mintha el akarna maga elől söpörni:

— Hallja, jegyezze meg magának.

Mit jegyezzek meg magamnak, azt nem mondta, úgy hogy nem is jegyeztem meg semmit magamnak.”

Hát igen, aki nem érti a non-verbális reticule kommunikációt... Pedig II. Erzsébet is ezt használja, hogy megszabaduljon a hülyéktől :)

 „— Adja a ridikülömet.

Itt a bugyellárisod”

 Na jól van, békén hagylak benneteket a reticulejeimmel :D

Visszatérve az eredeti sztorira, fogtam a ridikülöm :D és elindultam a melóba.

Arra nem emlékszem, hogy útközben mi volt, de kb. úgy üzemeltem, mint amikor már éppen elalszik az ember. Az agyam szabadon gondolkodhatott, amiről akart, én különösebben nem használtam semmire. Segített lejutnom a házból, villamos, metró, busz, majd ahogy sétáltam be a munkahelyemre hirtelen azt álmodtam hogy felemás cipő van rajtam, mégpedig egy fekete-fehér és egy fekete-masnis kiscipő, amitől egy jó hangos hööööö kíséretében felébredtem.

A cipő rendben volt (1-1 fekete-masnis), de sajnos ez már a munkahely kapujánál történt, ahol több gyanútlan, látásból ismert kolléga kapta oda a fejét, hogy vajon mi ütött a bamba lányba, hogy hirtelen bepucsított és úgy nézi a lábát, mintha most nőtt volna oda. Persze gyorsan észrevettem magam, és igyekeztem úgy tenni, mintha semmi sem történt volna az égvilágon, de azért elég ciki volt. Végül sikerült hamar visszaaludnom, és az egész napot így végig vegetálni, beleérve az esti sárgabarack lekvár befőzését is.