Napjaim sírkertje

Nyaralás, hétköznapi csalódások

 

Ezek történtek mostanában

 

Úgy alakult, hogy az egész nyarat végig kellett túlóráznom ebben a kibaszott lágerben, a szombatokat is beleértve, és csak előző hétvégére sikerült szabadnapot szereznem, mégpedig péntekre és hétfőre. Ez a négy nap azonban a szabadság csodás lobogójaként lebegett a távolban, és én már hetek óta csak nyaralásról tudtam ábrándozni. Tengerpart, fehér homok, kagylók, koktélok, napozó izmos férfiak… Pénz híján vadkempingezni mentünk a Balatonra, not at all inclusive.

Azért szuper programtervet ókumláltam össze, az északi part minden látványosságát érintve, utazásgazdaságossági szempontokat is figyelembe véve. Az erről alakuló word dokumentumot pedig lelkesen küldözgettem Cs-nak. Szerdán már kinyomtatott útvonaltérképekkel, ismertetőkkel, menetrendekkel, kolbászokkal, 4 napi hideg élelemmel voltam felszerelkezve, amikor ő még a „Hova is megyünk, és mit fogunk ott csinálni?” kérdésnél tartott… Férfiak.

Péntek reggelre már teljesen eluralkodott rajtam a nyaralási láz, minden össze volt pakolva, indulásra készen álltunk, így a maradék időt kihasználva épp fel-alá ugráltam a lakásban és az ágyamon énekelgetve, amikor arra lettem figyelmes, hogy valaki ólálkodik a bejárati ajtó előtt. A szerelők állítottak be, hogy bontsanak még egy kicsit, előzetes bejelentkezés nélkül. Nem volt mit tenni, hívogattam a tulajt, hogy jöjjön már át őrizni őket, mert nekem halaszthatatlan nyaralnivalóm van. Az alkesz szomszéd meghallotta, hogy már megint a fürdőszoba szétverése van folyamatban, ezért gondolt egyet, és szó nélkül besétált a lakásomba, neki támasztotta magát a falnak és innen óbégatott a mestereknek. Engem az agyfasz kerülgetett, amikor megláttam, hogy ott rontja a levegőt - és ezt szó szerint értsétek, mert úgy bűzlött, hogy még a művirágok is lekókadtak a lakásban – mocskos pólóban, kisgatyában dörgölőzik a falnak, a papucsából előrecsúszott karmos lába meg a parkettát karcolgatja. Amikor indítványoztam, hogy húzzon a picsába, tudomást se vett rólam, egyszerűen levegőnek nézett. Végül önszántából ment haza, gondolom rájött, hogy nem hozott magával kannás bort. A szomszédon sikerült úgy felhúznom magam, hogy teljesen hidegen hagyott hogy újonnan levert csempék, fél téglák repkednek ki a fürdőszobából, és hogy vadidegen szerelőket kell magukra hagynom az albérletben.

A nyaralás szuperül sikerült, bár a körutazásból az lett, hogy Tapolca érintésével mind a négy napot Szigligeten hédereltük végig. Kicsit aggódtam, hogy ki fog nekem reszelős kalácsot sütni, ha lecsuknak illegális sátorozásért, de a strandon egy kedves büfés néni felajánlotta, hogy megkérdezi nekünk a Jenőt a hivatalból polgármestert, hogy letelepedhetünk-e valahol. A hatósági engedélyt ily módon beszerezve már csak azért izgultunk éjjel, hogy ne egyenek meg a sátor körül vinnyogó rókák. Nagyon jókat kirándultunk, fürödtünk, és igyekeztünk naponta többször útba ejteni egy remek borospincét. (Szeretlek kéknyelű!!!) Imádok nyaralni.

Mire hazaértünk hiányzott a fürdőszoba fele, amit nem egészen pur habbal, de valami hasonló, extrudált kukorica pufi (általános iskolás emlékeim szerint a büfében az elit kuki/puki néven marketingezték) kinézetű anyaggal próbáltak pótolni. Néhány nap alatt precíz munkával elkészült a csempézés is. A precízséget arra értsétek, hogy nagy gondot fordítottak arra, hogy csak egész csempét használjanak fel: ahova az nem illett, oda csak fugázó anyagot kentek. Így alakult, hogy a mosdó mögötti rész, illetve a bontásban letöredezett negyed csempesarkok fugával lettek pótolva. Szegény tulaj is le volt döbbenve, de marad így az egész, előbb-utóbb úgyis megint kitalálják a szomszédok, hogy valaki tőlünk ázik. (Egy kicsit szerintem is mintha foltosodna tovább a fal, de ez hétpecsétes titok!)

A fürdőszobával kapcsolatos feszültségek levezetése céljából pénteken Hétköznapi Csalódások koncertre mentem (ezt adjátok össze Ákossal! :D Netán, ha van olyan olvasó, aki Ákosnak és Picsának is nagy rajongója, dobjon már egy e-mailt, ha elegen vagyunk, még közös koncert is lehetne :D). Cs előtte nekiállt nálam tortát csinálni egy barátjának, amihez minden fontos hozzávalót megvett, kivéve a tortalapokat. Gyorsan szereztem neki a Spárból (magunk között Spártából), ő pedig mire megjöttem, elrontotta a krémnek valót, de közös erővel ezt is sikerült korrigálni (egyébként nagyon ügyi a konyhában, most biztos a csillagállással volt baj). Így viszont késésben voltunk és nem jutott időm gallér mögé vágni a punk koncertek tolerálásához szükséges 2 pohár boromat, szórakozóhelyen meg nem szeretek venni, mert túl sznob lettem a kannás ízű borhoz. Ha tudná ezt a 8 évvel ezelőtti, csóró, középiskolás énem, aki még fehér kannás bort is megitta, ami mindennek a legalja! (na jó, azt talán csak bodzás TrombiDumbival, mert úgy egészen pezsgő íze volt) A koncerten kellett volna összeszedni A barátomat (aki munkatársam is), de én nem hallottam telefonban semmit sem az első sorban küzdve a helyemért, ő meg mint kiderült, nem nagyon tudta szavakba önteni hollétét. Koncert után találtunk egymásra. Kész szerencse, hogy nem piáltam, még így is baromi nehéz feladat volt hazaterelni a fiúkat, főleg hogy Cs nagy szolidaritásában gyorsan bevágott néhány sört, hogy utolérje A-t. Félúton már neki is annyira lecsökkent a vér az alkoholszintjében, hogy egymás mellkasszőrét simogatták, A pedig minden igyekezetem ellenére megevett egy pókot. Otthon Cs nekiállt tortát összerakni, ami a konyha csokikatasztrófájához vezetett, díszítésnek meg készült némi gyanúsan füstölgő csokibevonó. A azzal volt elfoglalva, hogy megszökjön, illetve lakótárs cuccait kipróbálja (sajnos megitta a viráglocsoló vizét is), és ekkor már csak angolul volt hajlandó beszélni (eddig azt hittem, csak én tudom magam inglisre inni). Miután így két szálon folytak az események, én azzal ütöttem el az időt, hogy a lakás két legtávolabbi helyisége között rohangáltam, hogy elhárítsam a nagyobb bajokat. Végül sikerült A-t ágyba dugni, a tortának pedig a különleges bevonat a frissen pörkölt kávé aromáját kölcsönözte, és így nem is lett rossz (már annak, aki nem sejti, hogy eredetileg ez nem egy kávés torta). Mindenesetre legközelebb inkább én rúgok be! (de pókot nem eszem)