Útikalauz
Stopposoknak Villamosozóknak
Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte
minden nap kétszer végigvillamosozhatok a VIII. és IX. kerület legpompásabb
részein, mint például a Magdolna-negyed, Orczi tér, vagy a Keleti pályaudvar
környéke, így elkalauzolhatlak benneteket eme varázslatos világba.
A hely szellemének megfelelően igencsak többségben
vannak a kisebbség tagjai. (Nekem személy szerint velük nincs problémám, csak a
bunkókkal, azok pedig akadnak minden népcsoportnál.) Vannak állandó versenyzők,
például egy apuka, akinek 7 gyereke van, és elmondhatatlanul rosszak,
egyáltalán nem bír velük. Amikor először láttam őket, nagy nehezen felkergette
őket a villamosra, ekkor mindenki üvöltött tiszta erőből és rohangált ide-oda,
majd valahogy összeráncigálta őket két ülés közé, és minden erejét bevetve
próbálta ott tartani őket, de a legkisebb - olyan kis térdig érő fajta -
kiszökött az ülés alatt és elszaladt a villamos másik végébe. Apuka a
küzdelemben nem vette észre, ezért szóltam neki, hogy „Egyikük elszaladt!” érre
kétségbeesve visszakérdez: Melyik??? Hát erre mit lehet mondani?! :D Nekem azt
sikerült kinyögni, hogy „Ööö… egy kis sárga kabátos”. Mire a szökevényt
visszacipelte, a többiek már mindenfelé randalíroztak, a banda fele a felső kapaszkodóról
csüngött, mások meg verekedtek…
Láttatok már olyan videoklippet, amiben az éneklő
főszereplő jön-megy a városban, felszáll valami külföldi BKV-ra, suhannak el a
házak, fák, közben pedig folyamatosan énekel, és az emberek tudomást sem
vesznek róla? Ez itt elég gyakori jelenség. Előfordul, hogy zenekari
támogatásként telefonról bömböltetik hozzá az előadandó művet, ami azt hiszem
nagyon menőnek számít. Ilyesmiben gondolkodjatok: „Lóvé, lóvé de sok kéne,
hééj, devla, devla léj…”
Van persze olyan is, aki csak hallgattatja a remek
nótákat a villamos közönségével, közben pedig 10 db/másodperc sebességgel tölti
be a szotyit a szája jobb csücskén, aminek a héja ugyanilyen sebességgel
távozik a bal csücskön. Ilyen ipari méreteket öltő napraforgómag feldolgozást
máshol nem láthattok. Már az Unesco is érdeklődik.
Sajnos, gyakran találkozom egy ikerpárral is: két
hatvan év körüli vén fasz, akik kb. a vállamig érnek, és fő elfoglaltságuk a
stírölés. Tipikus munkásember kinézet és mentalitás, bármilyen nő megfelel
nekik 10 és 100 éves kor között, mint a társasjátékoknál. Amikor felszállnak,
választanak egy-egy áldozatot, majd odaülnek/állnak vele szembe és kezdődik a
vizuális mellvizsgálat. Lehetetlen nem észre venni a dolgot, teljesen
leplezetlenül bámulnak, én marhára fel szoktam húzni magam rajta. Ha meglátom
őket a megállóban, már rendezem is előre a hajam, táskám, könyvem, szatyrom…
Remek, amikor az egyik ilyen trotty ül le velem szembe, végigbámul, de úgy hogy
ülve kihajol oldalra, hogy az oldalnézet se maradjon ki, majd ráragasztja a
szemeit a dekoltázsomra, és néz ide-oda ciről cire, közben nyalogatja a tátott
száját, sőt egyszer, amikor rázósabb helyre ért a villamos (tudod gravitáció,
tehetetlenség törvénye stb.) még egy „huuuúúú” is kicsúszott az okos fején.
Majd ezt megmagyarázandó, hozzátette gyorsan, hogy „Jó meleg van ma!”. Sülne ki
a szeme az ilyennek.
Az öregasszonyokról majd egy másik alkalommal, mert
most nincs nálam intravénásan alkalmazható nyugtató.
Nagyritkán ide is elmerészkednek a BKV ellenőrök,
ilyenkor rendszerint evakuálódik a villamos, csak az érvényes jeggyel,
bérlettel, fegyverrel utazók maradnak fenn.
Térjünk rá a divatvilágra, hogy tanuljatok egy kis
kultúrát. Kezdetnek mindjárt itt vannak a leopárdok. Alapszabály: ezen a
villamoson mindig megfigyelhető legalább egy nő, aki tetőtől talpig leopárd
mintás ruhába van öltözve, amit aranyszínű táska, cipő vagy bizsu egészít ki.
Érzésem szerint az itteni divathierarchiában ők képviselik az elitet, a
társaság krémjét. Ha valaki menő akar lenni, jó választás még a józsefvárosi
piacról csencselt Ed Hardy gúnya, cipőtől topig, fő hogy tartalmazza a
következő díszítő elemeket, minél nagyobb arányban: rózsa, halálfej, oroszlán,
sárkány, szív, és valami világmegváltó életbölcsesség, pl. love kills slowly.
Fontos, hogy jó sok strassz legyen az outfiten. Férfiaknál mindkét fülbe
kötelező a legalább 1 cm2-es gyémánt fülbevaló, esetleg rózsafüzér
nyakláncként. A hímek között annál menőbb valaki, minél hosszabb és hegyesebb a
kígyóbőr mintás csuka orra! A márkák között még szóba jöhet a Guccsi,
Dolcsegábána és a Lui vuttonka, amit a piacon a kínaiak már ezeröccáé az ember
után dobnak. Átlagos szerkónak számít a melegítő, természetesen összepasszoló
alsó és felső, ha lehet (rózsaszín) plüss anyagból.
Az útikönyvekben mindig össze vannak gyűjtve a
leghaszontalanabb mondatok, ezért én is rendelkezésetekre bocsátok néhányat,
amit itt tanultam:
Kérlek, kisfiam/kislányom ne rosszalkodj! – Űjjé má
nyúgtón, mer agyonváglak teee!
Anyagi problémák merültek fel. – Muszaj vót dógózni,
mer kelletett a pénz!
Sajnos, otthon felejtettem a bérletem. – Takaroggyáá
innét mer megbicskázlak!
Az emberek vágynak a romantikára. – Mindénki szeret
básznííí!
Hagyjuk ezt a témát. – Ne fárisztojjá mán, mer
tördelem a kezedet elfele!
