Tök bátor vagyok
Ha eléggé elbambulok
Drága rajongóim, sajnálom, hogy nem írtam mostanság,
de alkotói válságba kerültem vagy mifene. Nem mintha ne történtek volna
mindenféle dolgok, - sőt elég sok változás van kalandos kis életemben – csak
valahogy nem sikerült megírni ezeket. Viszont a vasárnapi eseményt már muszáj
közzé tennem.
Ligeten voltam, ahonnan nagymamám gondoskodásának
hála, két bazi nagy szatyorral szabadultam el estefelé.
- Vigyél még csirkecombot!
- De hát már csomagoltam egy csomó kaját, nem eszünk
meg ennyit, és otthon is van pörkölt…
- Akkor vigyél krumplit, jó lesz hozzá!
- Tésztával esszük…
- Van tészta is!
- Jó, jó, otthon is van, már főztem tegnap.
- De dinsztelt káposzta biztos nincs!
- Nincs, de…
- És itt van ez a 10 tojás!
- Most vittem tojást, van még vagy…
- Ezt az üveg baracklekvárt meg véletlenül
felbontottam, mert nem tudtam, mi van benne, de mi úgysem esszük meg, berakom a
szatyrodba. Ja, és ezt is neked vettem ki a fagyasztóból!
- Jézusmária, mi ez??
- Hát egy fél fagyasztott nyúl!
- És én mit csináljak vele? És mégis honnan van ez a
szerencsétlen??? Hát ezt én biztos nem kérem!!!
A küzdelem végére tehát lett két megpakolt szatyrom,
amikben szalonnától kezdve, fagyasztott feketeszedren át a kertből hibernáltan
leszüretelt kelkáposztáig minden volt, csak a fél nyulat és a kacsanyakas
húslevest úsztam meg. A Nyugatiban már tele volt a tököm, hogy fáradt vagyok,
majd’ leszakad a karom, és a sok bamba embert is nekem kell kerülgetni. A
metrón és a villamoson eléggé elgondolkoztam az élet nagy dolgairól, meg hogy
miket kell elintéznem jövő héten, és hogy mindjárt befagy a seggem, ezért ha
otthon elpakoltam ezt a sok mindent, csinálok magamnak egy jó kis teát, csak
érjek már haza…
Kb. 80 méterre voltam a ház bejáratától, cipeltem a
szatyraimat, és leginkább a lábam elé néztem, hogy el ne taknyoljak a leesett 3
szem havon, amikor a sarok mögül elém ugrott valaki, és rám ordított, hogy:
Pénzt, pénztárcát! Amikor felpillantottam, egy símaszkos pasas állt előttem,
akit nagy életunt hangulatomban egy „ühhm” sóhajtással (hangsúly: jaj, hagyjál
már) kikerültem és gondolataimba visszamerülve sétáltam tovább haza.
Otthon elpakoltam a szarjaimat, közben megérkezett Cs
is, és végre leülhettem a teámmal. Na ekkor villant be, hogy Baszki! Ki akartak
rabolni! Először ledöbbentem, és elkezdtem mesélni Cs-nak, hogy mi történt, és
mire ő is ledöbbent, én elkezdtem röhögni, hogy mennyire hülyén reagáltam le a
szitut! :D Vajon mit szólt a rabló bácsi, hogy ennyire nem hatott meg az
előadása??? :D Lehet, hogy inkább hazament tükör előtt gyakorolni, vagy
összetépte a símaszkját és öngyilkos lett szegény.
Ez egy veszélyes dolog meg minden, mégis marhára
elkap a röhögés, ha eszembe jut milyen lehetetlenül sikerült viselkednem így takarékon.
:D Láttam már egy csomó filmben, hogy ilyenkor halálra kell rémülni,
készségesen odaadni mindent, segítségért kiáltani, netán elájulni, de nekem
egyik sem jutott eszembe, csak annyit fogtam fel, hogy ni, itt egy hülye, ezt
is kerülgethetem.
Cs kérdezte, hogy volt-e nála valami fegyver. Hát,
fingom sincs, alig néztem rá. Gondolkodtam, hogy elmenjek-e a rendőrségre, de
mégis mit mondanék? Semmit se láttam, és ha elmondanám hogyan sikerült kezelnem
a rablótámadást, dilinyósnak nyilvánítanának.
Pedig, ha egy hét gondolkodási időt adott volna a
bandita, hogy mit válaszoljak erre a visszautasíthatatlan ajánlatra (Pénzt,
pénztárcát!), ennél jobbat akkor sem tudtam volna kitalálni, végül is mindenem
megmaradt! A hülyéket meg ugye az indiánok sem bántják.
Cs most nyaggat, hogy vegyünk nekem gázsprét, de hát
ilyen kimagasló reakciókészséggel és lélekjelenléttel ez annyit érne, mint
nyúlnak a farzseb. A táskámban amúgy is 10 percig kell kotorásznom, mire
megtalálom, amit keresek, szóval először a türelmét kéne kérnem, hogy
előbányászhassam, és a végén úgyis magamat sikerülne képen fújni, aztán meg
kunyerálhatnék, hogy legyen olyan jó, és a frissen rabolt telefonommal hívjon
már egy mentőt is nekem. Így végeredményben totálisan hülyét csinálnék
magamból, pedig a mostani eset után tuti tökre menő az imidzsem az alvilágban.
:)
