Útikalauz

 

Stopposoknak Villamosozóknak

 

Olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy szinte minden nap kétszer végigvillamosozhatok a VIII. és IX. kerület legpompásabb részein, mint például a Magdolna-negyed, Orczi tér, vagy a Keleti pályaudvar környéke, így elkalauzolhatlak benneteket eme varázslatos világba.

A hely szellemének megfelelően igencsak többségben vannak a kisebbség tagjai. (Nekem személy szerint velük nincs problémám, csak a bunkókkal, azok pedig akadnak minden népcsoportnál.) Vannak állandó versenyzők, például egy apuka, akinek 7 gyereke van, és elmondhatatlanul rosszak, egyáltalán nem bír velük. Amikor először láttam őket, nagy nehezen felkergette őket a villamosra, ekkor mindenki üvöltött tiszta erőből és rohangált ide-oda, majd valahogy összeráncigálta őket két ülés közé, és minden erejét bevetve próbálta ott tartani őket, de a legkisebb - olyan kis térdig érő fajta - kiszökött az ülés alatt és elszaladt a villamos másik végébe. Apuka a küzdelemben nem vette észre, ezért szóltam neki, hogy „Egyikük elszaladt!” érre kétségbeesve visszakérdez: Melyik??? Hát erre mit lehet mondani?! :D Nekem azt sikerült kinyögni, hogy „Ööö… egy kis sárga kabátos”. Mire a szökevényt visszacipelte, a többiek már mindenfelé randalíroztak, a banda fele a felső kapaszkodóról csüngött, mások meg verekedtek…

Láttatok már olyan videoklippet, amiben az éneklő főszereplő jön-megy a városban, felszáll valami külföldi BKV-ra, suhannak el a házak, fák, közben pedig folyamatosan énekel, és az emberek tudomást sem vesznek róla? Ez itt elég gyakori jelenség. Előfordul, hogy zenekari támogatásként telefonról bömböltetik hozzá az előadandó művet, ami azt hiszem nagyon menőnek számít. Ilyesmiben gondolkodjatok: „Lóvé, lóvé de sok kéne, hééj, devla, devla léj…”

Van persze olyan is, aki csak hallgattatja a remek nótákat a villamos közönségével, közben pedig 10 db/másodperc sebességgel tölti be a szotyit a szája jobb csücskén, aminek a héja ugyanilyen sebességgel távozik a bal csücskön. Ilyen ipari méreteket öltő napraforgómag feldolgozást máshol nem láthattok. Már az Unesco is érdeklődik.

Sajnos, gyakran találkozom egy ikerpárral is: két hatvan év körüli vén fasz, akik kb. a vállamig érnek, és fő elfoglaltságuk a stírölés. Tipikus munkásember kinézet és mentalitás, bármilyen nő megfelel nekik 10 és 100 éves kor között, mint a társasjátékoknál. Amikor felszállnak, választanak egy-egy áldozatot, majd odaülnek/állnak vele szembe és kezdődik a vizuális mellvizsgálat. Lehetetlen nem észre venni a dolgot, teljesen leplezetlenül bámulnak, én marhára fel szoktam húzni magam rajta. Ha meglátom őket a megállóban, már rendezem is előre a hajam, táskám, könyvem, szatyrom… Remek, amikor az egyik ilyen trotty ül le velem szembe, végigbámul, de úgy hogy ülve kihajol oldalra, hogy az oldalnézet se maradjon ki, majd ráragasztja a szemeit a dekoltázsomra, és néz ide-oda ciről cire, közben nyalogatja a tátott száját, sőt egyszer, amikor rázósabb helyre ért a villamos (tudod gravitáció, tehetetlenség törvénye stb.) még egy „huuuúúú” is kicsúszott az okos fején. Majd ezt megmagyarázandó, hozzátette gyorsan, hogy „Jó meleg van ma!”. Sülne ki a szeme az ilyennek.

Az öregasszonyokról majd egy másik alkalommal, mert most nincs nálam intravénásan alkalmazható nyugtató.

Nagyritkán ide is elmerészkednek a BKV ellenőrök, ilyenkor rendszerint evakuálódik a villamos, csak az érvényes jeggyel, bérlettel, fegyverrel utazók maradnak fenn.

Térjünk rá a divatvilágra, hogy tanuljatok egy kis kultúrát. Kezdetnek mindjárt itt vannak a leopárdok. Alapszabály: ezen a villamoson mindig megfigyelhető legalább egy nő, aki tetőtől talpig leopárd mintás ruhába van öltözve, amit aranyszínű táska, cipő vagy bizsu egészít ki. Érzésem szerint az itteni divathierarchiában ők képviselik az elitet, a társaság krémjét. Ha valaki menő akar lenni, jó választás még a józsefvárosi piacról csencselt Ed Hardy gúnya, cipőtől topig, fő hogy tartalmazza a következő díszítő elemeket, minél nagyobb arányban: rózsa, halálfej, oroszlán, sárkány, szív, és valami világmegváltó életbölcsesség, pl. love kills slowly. Fontos, hogy jó sok strassz legyen az outfiten. Férfiaknál mindkét fülbe kötelező a legalább 1 cm²-es gyémánt fülbevaló, esetleg rózsafüzér nyakláncként. A hímek között annál menőbb valaki, minél hosszabb és hegyesebb a kígyóbőr mintás csuka orra! A márkák között még szóba jöhet a Guccsi, Dolcsegábána és a Lui vuttonka, amit a piacon a kínaiak már ezeröccáé az ember után dobnak. Átlagos szerkónak számít a melegítő, természetesen összepasszoló alsó és felső, ha lehet (rózsaszín) plüss anyagból.

Az útikönyvekben mindig össze vannak gyűjtve a leghaszontalanabb mondatok, ezért én is rendelkezésetekre bocsátok néhányat, amit itt tanultam:

Kérlek, kisfiam/kislányom ne rosszalkodj! – Űjjé má nyúgtón, mer agyonváglak teee!

Anyagi problémák merültek fel. – Muszaj vót dógózni, mer kelletett a pénz!

Sajnos, otthon felejtettem a bérletem. – Takaroggyáá innét mer megbicskázlak!

Az emberek vágynak a romantikára. – Mindénki szeret básznííí!

Hagyjuk ezt a témát. – Ne fárisztojjá mán, mer tördelem a kezedet elfele!

Tök bátor vagyok

 

Ha eléggé elbambulok

 

Drága rajongóim, sajnálom, hogy nem írtam mostanság, de alkotói válságba kerültem vagy mifene. Nem mintha ne történtek volna mindenféle dolgok, - sőt elég sok változás van kalandos kis életemben – csak valahogy nem sikerült megírni ezeket. Viszont a vasárnapi eseményt már muszáj közzé tennem.

Ligeten voltam, ahonnan nagymamám gondoskodásának hála, két bazi nagy szatyorral szabadultam el estefelé.

- Vigyél még csirkecombot!

- De hát már csomagoltam egy csomó kaját, nem eszünk meg ennyit, és otthon is van pörkölt…

- Akkor vigyél krumplit, jó lesz hozzá!

- Tésztával esszük…

- Van tészta is!

- Jó, jó, otthon is van, már főztem tegnap.

- De dinsztelt káposzta biztos nincs!

- Nincs, de…

- És itt van ez a 10 tojás!

- Most vittem tojást, van még vagy…

- Ezt az üveg baracklekvárt meg véletlenül felbontottam, mert nem tudtam, mi van benne, de mi úgysem esszük meg, berakom a szatyrodba. Ja, és ezt is neked vettem ki a fagyasztóból!

- Jézusmária, mi ez??

- Hát egy fél fagyasztott nyúl!

- És én mit csináljak vele? És mégis honnan van ez a szerencsétlen??? Hát ezt én biztos nem kérem!!!

A küzdelem végére tehát lett két megpakolt szatyrom, amikben szalonnától kezdve, fagyasztott feketeszedren át a kertből hibernáltan leszüretelt kelkáposztáig minden volt, csak a fél nyulat és a kacsanyakas húslevest úsztam meg. A Nyugatiban már tele volt a tököm, hogy fáradt vagyok, majd’ leszakad a karom, és a sok bamba embert is nekem kell kerülgetni. A metrón és a villamoson eléggé elgondolkoztam az élet nagy dolgairól, meg hogy miket kell elintéznem jövő héten, és hogy mindjárt befagy a seggem, ezért ha otthon elpakoltam ezt a sok mindent, csinálok magamnak egy jó kis teát, csak érjek már haza…

Kb. 80 méterre voltam a ház bejáratától, cipeltem a szatyraimat, és leginkább a lábam elé néztem, hogy el ne taknyoljak a leesett 3 szem havon, amikor a sarok mögül elém ugrott valaki, és rám ordított, hogy: Pénzt, pénztárcát! Amikor felpillantottam, egy símaszkos pasas állt előttem, akit nagy életunt hangulatomban egy „ühhm” sóhajtással (hangsúly: jaj, hagyjál már) kikerültem és gondolataimba visszamerülve sétáltam tovább haza.

Otthon elpakoltam a szarjaimat, közben megérkezett Cs is, és végre leülhettem a teámmal. Na ekkor villant be, hogy Baszki! Ki akartak rabolni! Először ledöbbentem, és elkezdtem mesélni Cs-nak, hogy mi történt, és mire ő is ledöbbent, én elkezdtem röhögni, hogy mennyire hülyén reagáltam le a szitut! :D Vajon mit szólt a rabló bácsi, hogy ennyire nem hatott meg az előadása??? :D Lehet, hogy inkább hazament tükör előtt gyakorolni, vagy összetépte a símaszkját és öngyilkos lett szegény.

Ez egy veszélyes dolog meg minden, mégis marhára elkap a röhögés, ha eszembe jut milyen lehetetlenül sikerült viselkednem így takarékon. :D Láttam már egy csomó filmben, hogy ilyenkor halálra kell rémülni, készségesen odaadni mindent, segítségért kiáltani, netán elájulni, de nekem egyik sem jutott eszembe, csak annyit fogtam fel, hogy ni, itt egy hülye, ezt is kerülgethetem.

Cs kérdezte, hogy volt-e nála valami fegyver. Hát, fingom sincs, alig néztem rá. Gondolkodtam, hogy elmenjek-e a rendőrségre, de mégis mit mondanék? Semmit se láttam, és ha elmondanám hogyan sikerült kezelnem a rablótámadást, dilinyósnak nyilvánítanának.

Pedig, ha egy hét gondolkodási időt adott volna a bandita, hogy mit válaszoljak erre a visszautasíthatatlan ajánlatra (Pénzt, pénztárcát!), ennél jobbat akkor sem tudtam volna kitalálni, végül is mindenem megmaradt! A hülyéket meg ugye az indiánok sem bántják.

Cs most nyaggat, hogy vegyünk nekem gázsprét, de hát ilyen kimagasló reakciókészséggel és lélekjelenléttel ez annyit érne, mint nyúlnak a farzseb. A táskámban amúgy is 10 percig kell kotorásznom, mire megtalálom, amit keresek, szóval először a türelmét kéne kérnem, hogy előbányászhassam, és a végén úgyis magamat sikerülne képen fújni, aztán meg kunyerálhatnék, hogy legyen olyan jó, és a frissen rabolt telefonommal hívjon már egy mentőt is nekem. Így végeredményben totálisan hülyét csinálnék magamból, pedig a mostani eset után tuti tökre menő az imidzsem az alvilágban. :)